Századok – 1915

Történeti irodalom - Éble Gábor: A szamosújvári Verzár-család. Ism. yl. 660

66o TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 nyújtott volna, elállotta a fejlődést Bécs árúmegállító joga. A balkáni hódítások nem jártak komoly gazdasági következményekkel, csak Nagy Lajos imperialistikus politikája teremtett élénkebb forgalmat ebben az irányban és Lengyelország felé is. Ezt a hatást a szerző erősebben hangsúlyozhatta volna, a mint hogy érdekes lett volna a Nagy Lajos és különösen a Zsigmondkorabeli politika gyakori változásait részleteikben is feltárni. Szerző igen szorgalmas munkájában azonban nem a politikai viszonyok változására helyezte a fősúlyt, hanem az úthálózat megállapítására. A politikai viszonyok alakulásáról szóló fejezete csak mintegy bevezetés ehhez a munkához, s e tekintetben főfeladatának épen annak kidomborítását tartotta, hogy a keleti út nem vezetett hazánkon át. A középkori úthálózat megállapítása még mindig sok akadályba ütközik. Szerző a vámhelyeket kutatta s ezek összekötésével Bél és Lipszky segítségével iparkodott az utakat megrajzolni abban a vázlatban, melyet értekezéséhez mellékelt. Bizony még Így is sok helyt nélkülözte a positivabb alapot és egész utakat vagy egyes utak nagyobb szakaszait, mint bizonytalanokat, kénytelen volt kipontozni. Ezek az összeállítások még kétségtelenül kiegészítésre szorulnak : nincs meg benne pl. a Lublóról Késmárkon át Lőcsére vezető, vagy a Szakolczáról Pozsonyba vezető útvonal, de azért a lelkiismeretes összeállítás igen jó, áttekinthető beosztásával megérdemli elismerésünket és jó szolgálatokat fog tenni mindazoknak, a kik középkori közlekedési és kereskedelmi viszonyainkkal foglalkoznak. —y Éble Gábor: A szamosujvári Verzár-család. Budapest. (Franklin T.) 1915. 4° 1—74. 1. A hazai családtörténet régi munkása a tekintélyes levéltárakkal rendelkező főnemes családaink után sokkal szerényebb, de a maga körében épen nem jelentéktelen múltú család történetét elevenítette fel jelen művében. Tárgya a már megmagyarosodott örmények megtelepítőjének és Szamosujvár alapítójának, Verzár Oxendiusz püspök családjának a leszármazása s már e körülmény megérdemli, hogy figyelemre méltassuk. A szerző a tájékoztató bevezetésben helyesen felemlíti, hogy az armalista Verzár-család neve elé csupán megkülönböztetésül tette a szamosujvári jelzőt. Majd a család történetének tárgyalásánál helyes kiinduló pontul az örmények betelepítéséből indul ki és rövid tájékoztatás után méltatja Verzár Oxendiusz »aladai püspök és az erdélyországi örmények apostoli vicariusának« jelentőségét és fáradozásait népének megtelepítése érdeké-