Századok – 1915

Történeti irodalom - Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a XVII. században. Ism. Ernyey József 651

TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 650. sz.) és egy pár Anjou kiváltság- és szerződéslevélben (pl. 333. sz.) is vannak akkor élt albánok névszerint fölemlítve. A mai albánok tudvalevőleg a Skumbi-folyó által elválasztott geg és toszk=2 törzsre oszlanak. Mindkettőnek 3—3=6 nemzetsége van, ú. m. : geg, lek és dukagyin (=geg) és a toszk, lab és csam (=toszk). A dukagyin nemzetségnek, mint a leknek is, 7 zászlaja van : ú. m. : sala, sosi, pulti (e 3 az ó-dukagyin), merdita, puka, zsuba e lezses és kshodha (e 4 az új-dukagyin). A lek zászlai : gruda, hoti, skolli, kastrati, kelmeni (klementi), recs e lohe és kozliku. A geg-nemzetség zászlai a városok voltak A toszk-törzs zászlai fel vannak oszlatva. Mindezekről a zászló-, nemzetség-, törzs-beosztásról a kötetben még nincsen szó, csak családok és generatiók vannak, jeléül, hogy 1343 előtt ez elnevezések még nem léteztek. A klementi-zászló fekete ruhát visel, állítólag Kasztriota halála felett érzett gyásza jeléül. Tehát még így is csak Kasztriota idejéig nyúlik fel az emlékezetük. Dr. Hodinka Antal. Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a XVII. században. Székesfehérvár 1913, VII. 312 1. Ha szabad panaszkodnunk a természettudományok történetének fetűnő mellőzése miatt, akkor mint ezzel szervesen összefüggő, okbeli, vagy ha úgy tetszik, okozati jelenséget feltétlenül meg kell róni a medicina múltjának elhanyagoltságát is. A história nyilván a czéhbeli orvosok számára hagyta ezt a hálás szép terrenumot, odaát pedig megfeledkeztek róla, úgy hogy jelenleg, az alkalmi közleményeket nem számítva, Magyary-Kossa, Nékám és Győry tanulmányain kivűl nincs is hivatott művelője a medicina történetének. A feles számú folyóirat, tudományos társulat egyike sem tudja adoptálni ezt az irányt, hogy érdeklődést keltsen, gárdát neveljen, előmunkálatokat gyűjtsön a jövő számára. Ilyen körülmények között érdeklődéssel, örömmel fogadunk minden kísérletet a kétségtelenül nehéz téren, még akkor is, ha czélját nem éri el teljes mértékben. Párkányi vaskos könyve a medicina jól differencziált korszakával foglalkozik : a felfedezések eredményei már jól érvényesülnek, a gyakorlati természettudomány találmányai sűrűn szerepelnek, mind megannyi tényező a modern haladás felé. Hálás feladat lenne kimutatni, miképen részesednek hazánk XVII. sz. orvosai a megújhodás munkájában. De ennek kimutatására a középkorig visszamenő képet adni felesleges munka, merész vállalkozás akkor, ha a sötétnek mondott középkor vagy a XVII. sz. anyagát mindenáron a modern ember szemével, az