Századok – 1915

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos l. Acta alatt. 642

'650 TÖRTÉNETI IRODALOM. királyságot (regnum Albániáé) — bár nem az egészet — 1267-ben Balduin konstantinápolyi latin császár Anjou Károly szicziliai királynak adományozta. Ennélfogva ez idő óta az albánokra vonatkozó iratok a nápolyi Anjou-regestakötetekben találhatók (tomi I. materies uberrima ex archivo Neapolitano desumpta est — írja az előszó). Ezeket a regesztákat, melyeket már a XVII. században kivonatolt Carlo de Lellis, majd 1873 előtt a berlini Hopf készített belőlük jegyzeteket, utána pedig az •orosz Maku§ev másolt le 520 darabot (köztük 210 albán vonat­kozásút), időközben többször is megdézsmálták, úgy hogy a sok eltűnt darabnak csakis ezen kivonatai és másolatai marad­tak meg. Sajnos, Sufflay sem Lellis jegyzeteit, sem MakuSev másolatait nem használhatta. Mindössze Hopf kivonataihoz jut­hatott hozzá, ezek pedig nemcsak zavarosak, hanem sokszor •olvashatatlanok is. Ennélfogva a gyűjtemény nem teljes. Minden­esetre mérhetlenűl hasznosabbak lettek volna e német-latin sza­vakkal kevert kivonatoknál MakuSev másolatai, de ki tudja, megkerülnek-e még ezek valaha ! Az albán területet I. Károlytól II. Károly örökölte, a ki 1294 aug. 13. másodszülöttjének, Fülöp tarantói herczegnek adományozta (523. sz.), ez meg 1311 ápr. 28. fivérének, Róbert­nek engedte át (597. sz.), Róbert pedig 1332 decz. 17. nagybátyjá­nak, Jánosnak adta tovább. Ügy látszik azonban (456., 468., 508. sz.), hogy a Palaeologok nemcsak fenntartották a jogaikat, hanem Albánia délkeleti ré­szét Krojával együtt birtokolták is, míg az északkeleti rész a szerbek befolyása alá került (509., 510., 511., 547., 588.). Ez végül kiszorítja a délkeleti részből is a görögöket s Dusán István 1333-ban már Albánia királyának czímezi magát (764. sz.), mely czímet először a dogé adta 1308-ban (Milutin) Uros szerb király­nak (594. sz.). 1343-ban már Dusán erősíti meg a Krojaiak részére őseinek, Komnen Manuelnek és Lascarisnak a kiváltság­leveleit (834. sz.). Ezzel végződik a kötet. A Durazzót székhelyül biró nápolyi Anjouk birtokrészé­nek sorsát a kötet róluk szóló utolsó darabja (824. sz.) nem fejezi be. Albániába való bejutásuk az albánok részéről is ellenállással találkozott. Legalább a 279., 280., 289., 294. és 305. sz. albán túszokról szólanak, majd pedig mikor a görögök 1274-ben ostrom alá vették Durazzót (330., 332. s már előbb a 282. sz.), albán foglyokat visznek Brindisibe (338., 342., 354., 387., 396., 416., 433-, 454- stb. sz.). E foglyok meg is vannak nevezve. Ezen kívül a nápolyi feje­delmek több, névszerint megnevezett albánnak adományokat adtak (563., 736. sz.). Néhány pápai oklevélben (648., 649.,

Next

/
Thumbnails
Contents