Századok – 1915
Történeti irodalom - Thallóczy Lajos l. Acta alatt. 642
648 TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 keletkezett. S mert ez oklevelek nem mindig gyanútlanok, lassanként egész irodalmuk támadt. így a salonichii okleveleiről egész vitairodalom van (röviden, de jól összefoglalva M. Faber : Das Recht D. Erzb. v. Antivaii. . . KL. 8, 1. i. j.), melyben Sufflay még nem tudott állást foglalni. Jó magam is említettem ez oklevelek néhányát a szerb tört. forrásairól írott tudori értekezésemben s Karácsonyi is felvette őket a hamis és hibás keltű oklevelek sorozatába. Sufflay hamisnak tartja az 50. számút, melyben először van szó a raguzai érsek joghatóságának kiterjesztéséről, valamint a 63. számút, melyben II. Sándor pápa Péter diocliai és antivarii érseknek palliumot küldött, a 65. számút, melyben VII. Gergely ugyancsak palliumot adott a raguzainak, a 77. számút, melyben II. Paschalis a raguzai és a 81. számút, melyben II. Kalixt viszont az antivarii érsek suffragan-püspökeit sorolja fel s végül a 82. számút, a melyben ugyanazon Kalixt a raguzai metropolia püspökségeit számlálja fel, ellenben valódinak tartja a 60. számút, melyben VIII. Benedek 1022-ben a raguzai területét megszabta. Mindezek az itt idézett hamis iratok az antivarii és a raguzai (Epidaurum) érsekségek között talán az 1022-ben kiadott VIII. Benedek-féle hivatolt oklevél következtében kitört, majd 1251-ben újból kifakadt s 1255-ben pápai rendelettel (236. sz.) megszüntetett joghatósági pörnek az első darabjai, melyekhez a 83—236. sz. között ugyanez ügyre vonatkozó 44 drb csatlakozik. E hatalmaskodási pörökben és a reájuk vonatkozó okiratokban eligazodni is nem csekély feladat, annál inkább végleges rendet teremteni. A legtöbbje, pl. az 50., a 60., a 63., a 65. sz. oklevelek a Si pastores ovium szavakkal kezdődnek jeléül, hogy egy formuláról készültek, mégis megesik az a hihetetlen dolog, hogy a II. Kalixt nevében kelt 81. és 82. sz. bullákban, melyek elsőjében a per a diocliai, másikában a raguzai metropolia suffraganeusait határozza meg, mindkettő alá néhány ugyanazon püspökséget — drivasti, buduai, pulati — rendeli. A legtöbbje rossz másolatban maradt fenn, a 60-nak és 77-nek megvan ugyan az eredetije, de nem kifogástalan : pl. a 77-ről írja Sufflay : excepta forma hujus bullae exteriőrt nihil est, quod dubium de ejus fide augeat. Megfoghatatlan tehát, hogy a legújabb időkig a legtöbb író hitelesnek tartotta őket. Csak a 63. számút hozom fel, melyről Sufflay azt irja : A Baronio usque ad MilaS nemo erat, qui hujus bullae fidem in dubium vocaret. Unus omnium Hodinka de bulla hac concipit, argumentis tamen non füleit suspicionem. Ezek az egyházi pörök láthatólag tisztán és teljesen az egyháztörténet körébe vágnak, még pedig első sorban a dalmát egyháztörténet feladata e még ma sem tisztázott kérdéseket rend-