Századok – 1915

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos l. Acta alatt. 642

TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 csak másokban van szó. Mindezeket összekeresgélni, a hamisakat és a valódiakat ellenkező vélemények ellenére is okadatoltan meghatározni nem kis munkát igényel. Sufflay előszavában beszámol arról, mit, miért és honnét vett és a mint férfiasan, önérzetesen hangsúlyozta, hogy nullám majoris momenti quaestionem sub judice relinquimus, egyúttal őszintén bevallja : excepta illa de exarchatu Tessalonicensi, in qua non sumus ita versati, ut firmum faciamus iudicium. A 3 pontú (ált. megjegyz., az anyag, a közlés módja) előszó (I—XII. 1.) után felsorolja azon műveket (XIII—XVII) s külön azon tud. folyóiratokat (XVII—XVIII. 1.), melyek már előtte közöltek albánokra vonatkozó okmányokat. Majd az okmányok (1—835. drb időrendi felsorolása után (XIX—XXXVIII. 1.) reátér az anyagra. Az időrendi összeállításban a még sehol nem közölt, tehát itt először megjelenő okmányok (240 drb, az első [160. sz.] 1224-ből) kivonatai dűlt betűkkel szedvék. E szerint van a 835 drb irat között : 16 hamis, 87 elveszett, továbbá 240 eddig nem ismert és 585 már közölt, vagyis 2 ismertre 1 nem ismert esik. A valóságban azonban nem egészen így áll a dolog, mert pl. az első 159 drb már ismert anyag, s csak a 160. sz.-tól fogva kezd váltakozni a kettő, még pedig csoportosan : pl. a 392—408-ig, 561— 5^9-, 763—775. stb. ismeretlenek. Az 1082-ben kelt 67. sz. oklevélig, melyben Komnen Elek császár szabad kereskedést enged a velenczeieknek Romániában (20. 1.), csupa egyházi ügyben kiadott oklevelek vannak (1—66. sz.) a 334. évtől kezdve. A sort az Illyricum püspökeinek szóló s reájok vonatkozó iratok kivonatai nyitják meg. A 4-ik drb a thessalonicai (salonichii) érsek gyanús kiváltsága Illyricum püspökeinek az ordinatiójáról. Ezzel benne is vagyunk a gyanús és kétes okmányok sorában és elérkeztünk azokhoz a pörökhöz és vitákhoz, a melyek a thessalonicai és az ochridai (Justiniana prima), az antivári és a diocliai, majd a spalatói és a raguzai érsekek egyháztartományainak a meghatározása körül folytak. Ezek az érsekségek nem albán területen feküvén, e sok írótól tárgyalt pöreik is csak annyiban tartoznak az albánokhoz, a mennyiben az Illyrica provinciában vagy Prevalitana régióban, tehát albánlakta területen feküdt durazzói (Dyrrhachium, először 431-ben) és scodrai (először 591-ben) püspökségekre is igényt tartottak. S mivel e metropoliták mindegyike jogainak a védelmére korábbi oklevelekre hivatkozott, a pörök egész sora