Századok – 1915

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos l. Acta alatt. 642

646 TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 földön megőrzött és fennmaradt albán okleveles anyagnak eddig még ismeretlen része, moles materiae in lucem adhuc non prolatae e tabulariis Vaticani, Venetiis, Neapoli, Ragusii sumpta est, azaz a szerkesztőknek Berlintől Nápolyig, Ragusától Barcellonáig kellett kutatniok, míg ezt az anyagot összehordhatták. Másfelől a már kiadott s az okmánytárban csak kivonatosan közölt darabok annyifelé vannak elszórva, in omnem ventum disjecta, hogy kutatásaik mellett valósággal egész könyvtárra való irodalmat kellett átvenniök. Az albán okmánytár összeállításának első és főnehézségét tehát a szerteheverő anyag felkutatása és összehordása alkotta. Teljesen igaza van ugyanis Sufflaynak, a mikor azt mondja, hogy ad Albániáé res gestas indagandas .. . opus est amplissimae eruditionis gradu, annál is inkább, mert a másik nehézség, mely a felkutatott anyag megszerkesztését illeti, nem kisebb. Erre Jireöek azon régebbi mondása világít reá, hogy az albán területen gränzten die 3 grossen Gebiete der mittelalterlichen Urkundensprachen aneinander : das lateinische, griechische und slavische. Említettem, hogy a gyűjteményben belföldi darab alig van. Sufflay szerint a fent jelzett 8 durazzói oklevelen kívül csak epistolae principum Albanensium saec. XIV et XV. számítandók ide. Mivel azonban az albán nyelv hangjait egyetlen más nyelv betűivel sem lehetett visszaadni, albán írás pedig nem volt, albán nyelven sem saját, sem más betűkkel írott darabok nem léteznek, hanem az összes iratoknál a 3 említett, épen itt határos nyelv (a latin mellett később olasz is) és írás volt használatos. Az albán okmánytár szerkesztőjének tehát — ha az albánt nem is, — de e 3 nyelvet és írást diplomatico-palaeographice teljesen ismernie kell, sőt még akkor is küzdeni fog az írás localis nehézségeivel, legalább a közös pénzügyminisztériumi levéltárban levő néhány XVI. századi cyrillbetűs, tiszta írású albán oklevél kibetűzése ugyancsak próbára teszi még a szláv palaeogiaphiában jártas ember türelmét is. Az előttem fekvő I. kötetet, mint az előszó tartalmából és aláírásából látható, teljesen Sufflay szerkesztette. Ennek az összeállítása a legnehezebb. Igaz, hogy a bennefoglalt 835 oklevél közül csak 240 eddig is ismeretlent közöl itt először s ezért teljes szövegét adja (az i-ső a 160. számú) és ezeket a velenczei, vatikáni, nápolyi és raguzai levéltárból szedvén, összegyűjtésük aránylag nem nagy fáradságba került, de annál több munkát adott a már ismert anyagnak, pedig 595 ilyen, a megrostálása. Ennek az oka pedig nemcsak az, hogy omnia jam publici juris facta in omnem ventum disiecta jacent, hanem az is, hogy 16 hamis (f-el jelölve) van közte, 87 elveszettről (*-al jelölve) pedig