Századok – 1915

Értekezések - ECKHART FERENCZ: A közös vámterület történetéről 465

470 ECKHART FERENCZ. politikáját ez a körülmény ugyan részben jogosulttá tette, a kérdés azonban, a melyre a történetírónak a feleletet keresni kell, nem lett-e ez a tétel kényelmes dogmává, a melynek túlzott követése a bécsi kormányszékek részéről többet ártott a monarchia gazdasági jólétének, mint a mennyit használt az örökös tartományoknak ? A magyar rendek és, becsületükre mondható, a magyar kormányszékek tudatában voltak a bécsi vámpolitika hátrányainak. »Míg az udvari hivatalok — írja Sieghart — az osztrák ipar minél nagyobb fellendítésére törekednek a Magyarország felé való kivitel megkönnyítésével, a közbenső forgalom minden akadályának elhárítása Mária Terézia idejében mindenekelőtt a magyar rendek óhaja.« (12. 1.) A magyar rendek és a kormányszékek azonban korántsem gondoltak a vámsorompók megszüntetésére, hanem csak igazságosabb vámpolitikára. A harminczad a kamarai jövedelmek legfontosabb ja volt ; a szabad kereskedelmi elvek pedig még nem hatottak Magyarországon. A rendek csak azt látták, hogy terményeiknek nincs ára, a kormányszékek meg azt is, hogy a magyar gyáripar, mely a XVIII. század közepe táján kezdett fellendülni, teljesen tönkrement. Első és legfőbb panaszuk az volt a vámpolitika ellen, hogy a magyar termények, különösen a bor, kivitelét a külföldre, sőt nagyrészt az örökös tartományokba is, lehetetlenné teszi ; a második, hogy az ipari feldolgozásra alkalmas nyerstermények (bőr, gyapjú, gubacs stb.) kivitelét meggátolva, azok árát az osztrák ipar javára lenyomja ; a harmadik, hogy a magyar gyáripart a kormány az örökös tartományok iparczikkeinek túlságosan támogatott behozatalával gyengíti, sőt mesterségesen alapjában veszélyezteti. Hogy ezen panaszok alaposak, ki fog tűnni akkor, ha rendszeres kutatások alapján megismerjük Magyarország gazdasági fejlődését Mária Terézia alatt. A magyar kanczellária egy felterjesztése 1780-ban élénken jellemzi az ország gazdasági állapotát a királyné uralkodása végén és ugyancsak siralmasnak tünteti fel azt, nyíltan és elismerésre méltó bátorsággal bírálva a bécsi kormányszékek Magyarországra nézve oly káros politikáját.1 II. József mindent reformáló kormányzása alatt merült 1 Közös p. ü. ltár. Commerz Hung. 30. — 3 ex Julio 1780. Sieghart e rendkívül érdekes iratnak csak javaslattevő részét ismeri az államtanács tárgyalásaiból.