Századok – 1915

Értekezések - ECKHART FERENCZ: A közös vámterület történetéről 465

A KÖZÖS VÁMTERÜLET TÖRTÉNETÉRŐL. 479 fel először Magyarország és az örökös tartományok közti vámvonal megszüntetésenek gondolata. Kaunitz volt az első, a ki azt hangoztatta, hogy ez az a végczél, melyet a jövő vámpolitikájának mindig szem előtt kell tartania. (Sieghart 17. 1.) József egyengette az utat a czél elérésére : 1786. évi rendelete szerint az osztrák gyártmányok sem kiviteli vámot, sem harminczadot nem fizetnek a Magyarországba való bevitelnél, holott Magyarország terményei hasonló kedvezményben nem részesültek. Még tovább ment József 1788. évi vámszabályaival. Eljárását — Sieghart szerint — a magyar nemesség ragaszkodása az adómentességhez magyarázza. (23. 1.) Mi József vámpolitikájában csak a Mária Terézia alatti elvek betetőzését látjuk, a melyek megállapításában az államtanácsban József és Kaunitz már Mária Terézia életében is döntő befolyást gyakoroltak. Itt is különben az egész gazdasági fejlődés ismerete volna szükséges biztos ítélet alkotására. A nemzeti ellenállás József többi reformjaival a vámra vonatkozókat is elsöpörte és 1793-ban Ferencz az 1784. évi állapotot állította vissza, mely intézkedést 1795-ben új vámtarifa életbeléptetése követett, melyet azonban Sieghart könyvéből nem ismerünk meg. (28. 1.) A mit Sieghart a XVIII. századi vámpolitikáról mond, az nem elégíthet ki bennünket, nemcsak azért, mert nem ismerjük meg a vámpolitika hatását s így igazi értékét, hanem azért is, mert anyaga roppant hiányos. A kép, melyet nyújt, nem adja a közbenső vámvonal igazi történetét. Történelmünk legszebb kora, a reformkorszak, mozgalmai a vámkérdésben pedig nem érthetők meg Magyarország gazdasági helyzetének igazi ismerete nélkül. Miután a felvilágosodott absolutismus a közbenső vámvonalat nem szüntette meg, a szerepek felcserélődtek : a magyar rendek törekedtek erre Smith tanainak hatása alatt. Törekvésük azonban mindannyiszor meghiusult. A bécsi udvari körök, a bürokratia nem volt hajlandó a fennálló viszonyokon változtatni, mert »kényelmes dogmává vált az a tudat, hogy Magyarország avitikus adórendszere minden reformot megakadályoz, de ép oly mélyen gyökerezett az a hit, hogy ezen a rendszeren nem lehet változtatni.« (29. 1.) Az 1802. országgyűlés — Sieghart szerint — a külfölddel a szabad kereskedést követelte, mint azt Angliában is