Századok – 1915

Értekezések - ECKHART FERENCZ: A közös vámterület történetéről 465

A KÖZÖS VÁMTERÜLET TÖRTÉNETÉRŐL. 469 Ez a visszatérített vám a magyar piaczot, mint könnyen belátható, kiszolgáltatta az osztrák kereskedelemnek. A 60-as években a beviteli tilalmak egész sorát adták ki az örökös tartományok ipara érdekében, számos rendelkezéssel megnehezítették a legfőbb magyar kiviteli czikkek : a bor és a marha exportját, az elsőt az osztrák borkivitel érdekében, mely ez intézkedések következtében tényleg fellendült, az utóbbit, hogy a hús árát az örökös tartományokban alacsonyan tarthassák. Hiába panaszkodtak a magyar rendek, a kanczellária és a helytartótanács az udvari kereskedelmi tanács politikája ellen, nem változtattak azon semmit. A 70-es években már nemcsak az osztrák gyáripar fellendítésére, hanem a már meglevő és kezdetben az udvari körök által is támogatott magyar gyáripar tönkretételére irányul ez a gazdasági politika. Még nem tudjuk, hogy minő befolyásra fordult az udvari kormányszékek politikája még inkább a magyar érdekek ellen. Ügy látszik, hogy Józsefnek, mint kormánytársnak nem csekély része volt benne. Betetőzte e törekvéseket az 1775. évi osztrák vámtarifa. Ezen tanulságokra jut a kutató, ha az udvari kereskedelmi tanács iratait tanulmányozza. A működését csak 1761-ben kezdő államtanács (Staatsrat) javaslataiból — mint azt Sieghart teszi — nèm lehet a vámpolitikáról és ennek hatásáról világos képet alkotni. A módszeres kutatás ezt lehetővé fogja tenni. Annyi bizonyos, hogy az 1754. évi vectigal, a melynek kiadását megelőző tárgyalásokban a magyar kormányszékek is résztvettek, az örökös tartományok ipara és gazdasági fejlődése érdekében megváltozott — a magyar kormányszékek megkérdezése nélkül, sőt azok ellenére azon felségjog alapján, melynek értelmében a király tetszése szerint intézkedhetik vámügyekben. Ismert és királyi kéziratokban, valamint a kormányszékek tárgyalásaiban számtalanszor ismételt dolog, hogy Magyarországgal szemben azért nem folytattak gazdaságilag ugyanoly politikát, mint az örökös tartományokkal szemben, mert Magyarország a nemesség adómentessége miatt nem járult aránylagosan a monarchia anyagi terheinek viseléséhez. (Sieghart 15. 1.) A czél, mely az udvari kormányszékek előtt lebegett, mindig az adóval erősen megterhelt örökös tartományok felvirágoztatása volt, ha Magyarország kárára is, melyen közvetett úton kellett behajtani azt, a mit közvetlenül fizetni nem akart. Az udvari körök