Századok – 1915

Értekezések - ECKHART FERENCZ: A közös vámterület történetéről 465

466 ECKHART FERENCZ. És így állunk a közös gazdasági terület kérdésében is, melynek újból és újból nehezen kiküzdött és azért a tárgyalások megkezdése előtt mindnyájunk szemében szent birtokunknak kellene lennie. Ez a kérdés az 1901—1907. években alapjában rendítette meg a monarchiát. A monarchiának kereskedelem-politikailag sorsdöntő éve, 1917, előtt állunk, a vámtarifa, a kereskedelmi szerződések és a kiegyezés megújítása előtt. E közeli időre akar e tanulmány a történelmi tájékozottsághoz hozzájárulni és legalább egy részletkérdésben kezünkbe adni azt, a minek általában híjával vagyunk: a történelmi útmutatót.« Ily szavakkal jellemzi »Zolltrennung und Zolleinheit«

1 czímű munkája czélját Sieghart Rudolf, az osztrák közgazdasági életnek egyik kimagasló és irodalmi munkássága révén is ismert tagja. (220. 1.) Munkájának czélja tehát az osztrák-magyar vámpolitika fejlődését bemutatni. Vámpolitikáról mai értelemben Európa-szerte tulaj donképen csak a XVIII. század óta beszélhetünk. Az absolut, de főképen a felvilágosodott absolut uralkodók voltak, a kik a vámpolitikában felismerték a hathatós eszközt országuk gazdasági fejlődésének és saját hatalmuknak emelésére. Vámpolitikáról csak akkor lehet szó, mikor a territóriumok különállása és a rendi hatalom túltengése megszűnt, mikor olyan nagyobb gazdasági egységek keletkeztek, a melyek önmagukban életképesek voltak és fejlődésük érdekében elzárkózhattak más hasonló egységek előtt. A vámpolitika a gazdasági megerősödés czéljából akkor veszi kezdetét, midőn az absolut uralkodók országukban egyrészt a gyáripar meghonosítására, másrészt a mezőgazdaság felvirágoztatására törekednek. E kettős czélt legjobban Poroszország uralkodóinak I. Frigyes Vilmosnak és Nagy Frigyesnek sikerült elérni. A monarchiában a vámpolitika, vagyis a vámoknak nem tisztán pénzügyi, hanem politikai érdekből való szabályozása Mária Terézia uralkodása alatt veszi kezdetét. Az örökösödési háborúban kitartó küzdelem és a magyar rendek áldozatkészsége daczára az örökös tartományok legbecsesebbje, a Habsburg-monarchia leggazdagabb és iparilag legfejlettebb tartománya, Szilézia, veszett el. A béke megkötése után arról volt szó, hogy a monarchia kiszolgáltassa-e magát az idegen gazdasági érdekeknek és a porosz fennhatóság alá került Szilézia piacza maradjon-e vagy pedig, 1 Wien 1915. 8° 413. 1.