Századok – 1915

Történeti irodalom - Ortvay Tivadar: Temes vármegye és Temesvár város története a legrégibb időktől a jelenkorig. I. Ism. Téglás Gábor 422

426 TÖRTÉNETI IRODALOM. 426 VII. Claudiáról is most érlelgetjük vizsgálódásainkat. A leg. VI. Hispanica állítólagos feliratára vonatkozólag Müller Fr. feltevését1 részben igazolhattuk, a midőn az udvar helymegyei Szentmihályfalván a Coh. IIII Hispfanorum] két feliratában 2 sikerült a tévedés okozóit kiderítenünk. A segédcsapatok területi elosztásának egymásutánjára azonban olyan útbaigazító leletekkel, melyek a Goos Károly és Király Pál által forgalomba hozott létszámkimutatásokat hitelesíthetnék, még nem rendelkezünk. Alsó-Dacia helyőrségét csakis 129-ből, Felső-Daciáét 157 és 158-ból illustrálják elbocsátó diplomák. Az itt elé nem forduló segédcsapatok állomásozási korát igen kevés ponton világítván meg felirati vonatkozások, a fegyveres erő teljes egészéről hű képet ezek sem nyújthatnak. Az a fogadalmi oltár (CILIII. 1343.) pedig, mely a Septimius Severus és Caracalla alatt Miciában összpontosított csapatoktól ránk maradt, a rendes szolgálati állomány zsinórmértékét nem képezhetvén, Király combinatiójának 3 általánosítására nem jogosíthat fel bennünket. Dacia bukása (VIII. f.) s a népvándorláskornak a délvidéken különösen emlékezetes eseményei (IX.) után a honfoglalás korára térve, Ortvay Anonymus idevonatkozó feljegyzéseinek hitelessége mellett foglal állást. Glád fejedelmi erősségeit Kevevárán, Pancsován, a Deliblati homokpuszta közelében s a fövényesrévi átkelést ez alapon nem Fénynél, a hova a névrokonság alapján Szentkláray 4 utalja, hanem Kanizsánál keresi (179. 1.) s azt Főrév-nek olvassa. Ajtonyt, kinek nevét az újabb oklevéolvasások értelmében magyarázza, nem számítja Glád nemzetségéhez, hanem Karácsonyival6 a Borovszkyval6

ősmagyar származású dynastának nyilvánítja, miként a csanádi püspökség történetében 7

már korábban is tevé. Az oroszlámosi ütközet évének és következményeinek, valamint az Ajtony-Csanád birtokok kiterjedésének meghatáro-1 Müller: Mittheil.der Centralkomission III. 1858. 257—263. 1. 2 Téglás G.: A limes dacicus két Küküllő közti részlete. Arch. Közlemk. XIX. 1895. V. ö. Egy téves adat kiküszöbölése Dacia történetéből. (A LEG. VI. H képzeleti bélyege). Századok 1912. évf. 128—132 1. 3 Király P.: Dacia II. 25. 1. 4 Szentkláray : Temes várm. emléke 79. Fény és Gaád közt U. ő. Krassó várm. öshajdana 82.1. és u. ő. Temes várm. tört. Orsz. monographiavállalatban 244. 1. 5 Karácsonyi J. •. Tört. és Régész. Ért. 1884. X. 5. * Borovszky : Csanád várm. tört. I. 9. 57. ' Ortvay : A csanádi püspökségről Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején cz. művében. A magyar püspöki kar költségén Budapest, 1891. I. 354.