Századok – 1915

Történeti irodalom - Ortvay Tivadar: Temes vármegye és Temesvár város története a legrégibb időktől a jelenkorig. I. Ism. Téglás Gábor 422

TÖRTÉNETI IRODALOM. 423 tisztázására, egész élete munkásságának essentiáját tárja itt elénkbe, minthogy Pesty Frigyes hagyatékában, szerénykedő utalás daczára, a római időkre értékesíteni valót alig találhatott. De másíelől köztudomás szerint Ortvay T- fáradozásai deríték fel Margum1

hollétével a két aldunai útvonal csatlakozó állomásául a Temes-Bisztra egyesüléséhez épített Tibiscum2

fekvését és ugyanő tájékoztatá legelőször közönségünket Dacia felirattáráról.3

Ortvay, mint a délvidék búvára közvetlen szemléleteinek benyomásaival mondhat ítéletet sok olyan kérdésben, melyet a szobatudósok erőltetett combinatiói téves irányba tereltek. Ortvay Tivadar lelkiismeretessége hozza magával azt is, hogy a vizsgálódásain kívül eső területekhez fűződő magyarázatoknál a kínálkozó kitérések ingatag talajára nem ragadtatja magát. Függetlenségét és önállóságát bizonyítja az is, hogy bár a nevesebb tudósok többsége, mint legutóbb Petersen 4 is tevé, még mindig Sarmizegethusaban keresi Decebal második hadjáratának czélpontját, ő magáévá meri tenni azt a hazai körökben is sanda gyanúval fogadott bizonyításunkat (36. 1.), mely szerint a Traján-tábla illető képeinek jelenetei a Szászvárostól délre emelkedő havasokban és nem Hátszeg vidékén játszódtak le.5 Ép úgy becsületére válik Ortvay önállóságának és biztos látásának, hogy jóllehet a szakemberek itthon és a külföldön egyaránt vakon ragaszkodnak Domaszewski8

amaz elhibázott feltevéséhez : mintha a mai Krassó-Szörény és Temesmegyék már Dacián kívül és pedig Moesia superiorhoz számítandó területet képeztek volna, Ortvay éles szemei a gyér számú leletek közt felismerik Dacia pár nyomatékos tanúságlevelét és ezen a felettébb homályos területen is el tudna iga-1 Ortvay Tivadar : Margum és Contra Margum hely fekvése M. Tud. Akad. Tört. Értekezések VI. (1876. 1. sz.) U. ő. Kritikai adalékok Margum történetéhez. U. ott 7. sz. 1876. 2 Ortvay T. : Tibiscum helyfekvése. Arch. Közlk. X. köt. (1876.) 3. füz. i—48. 1. Kivonat a Századok IX. (1875.) r94—1

97• 1-3 Ortvay T. : Dacia feliratos emlékei és térképe Mommsen kiadásában. Arch. Közlk. IX. (Üj f. VI.) köt. 2. füz. 1874. 63—89 1. Különlenyomat is. 4 Trajans Dakische Kriege nach den Säulenrelief erzählt von E. Petersen. II. Der zweite Krieg 1903. Cichariussal szemben Froebner elavult és tarthatatlan álláspontját erősítgeti, ép úgy mint Király Pál teve. 5 Téglás G. : Decebal végső menedékhelye s a Traianus-oszlop képei. Eddig csak kivonatilag láthatott napvilágot az Akad. Értesítő 1914. évi 296/9. füzetében. 6 Alfr. v. Domaszewski : Studien zur Gesch. der Donauprovinzen. Die Grenzen von Moesia superior und der illyrische Grenzzoll. Arch, epigr. Mitth. X. 1890. 143. 1.