Századok – 1915
Történeti irodalom - Ortvay Tivadar: Temes vármegye és Temesvár város története a legrégibb időktől a jelenkorig. I. Ism. Téglás Gábor 422
TÖRTÉNETI IRODALOM. 424 zodni. De azt a feltevését, mintha Dacia fennhatóságának keretében a Temesvidék mégis különálló területet képez vala (107. 1.), vizsgálataink adataival már nem erősíthetjük meg. Magunk is úgy találjuk, hogy a Bisztra-Temes szögétől nyugat felé eső nagy terület ki a Tiszáig Tibiscumhoz számított. Ennek bizonyságául fogadjuk el mi is a n[umerus] m[ililumj Tfibiscensium] (CILIII. 1343. Miciaból, Déva alatt), valamint a Num. Mauret. TibfiscensiumJ (CILVIII. 9368. V. ö. Cichorius czikke Pauly-Wissowa R E 1251.) titulusait, a nélkül azonban, hogy a Domaszevski által a CILIII. 7633. jegyzetében a Torma tévesen trasnvallum-nak nézett betűcsoportjának helyreigazításával végérvényes czáfolatát nyerő regio transvallum párjául minősíthetnők a szóbanforgó délvidéket. Ortvay megállapítása még ennyiben is értékes haladást képez nálunk, hol az irodalom állhatatosan elvitatja Daciától a Temesmelléket s legutóbb Finály Gábornak a kultuszminisztérium jóvoltából középiskoláink vezérfonalai közé méltatott térképe1 is ezt az irodalmunkra nagy tévedést próbálja még tovább terjeszteni. Csakhogy a mindenképen Daciához számítandó délvidéket mi Alsó-Daciába még sem számíthatjuk s a Marost sem fogadhatjuk el Dacia superior és D. inferior vezetővonalául, miként azt Ortvay könyve feltételezi. A Budapesti Szemle 19x3. évfolyamában Dacia megdőltéről közzétett tanulmányomban2 kifejtett bizonyítékok tanusága szerint 167—8-ig számítható kettős Daciából Ortvay értelmezése szerint Sarmizegethusa ugyanis már Alsó-Daciát illetné meg. Ezzel szemben azonban az illyricumi vámszövetséget bérlő Julius Capitot 161—169 közt tiszteletbeli tanácsosává választó város a CILIII. 7439. (= 753) colonia Traiana Sarmi•zegethusensium et Dacia superiore czímmel van megörökítve. A CILIII. 4501. elbocsátott katonái közt egyik illetőségét világosan domo Sa[r(mizegethusa)~\ Da[ciae] s[uperioris]-nak írja. Világos tehát, hogy az általunk kifejtett módon a déli Kárpátok lánczolata képezé az osztóvonalat s a Zsil forrásvidékétől délnyugatra csapó Szárkőhegységgel Orsováig kanyarodván a határ, az Ortvay felfogása értelmében Daciához tartozó Temesmellék Tibiscum területeként csakis Dacia superior-ban feküdhetett. Miután azonban épen a Peutinger-táblán is feltüntetett s általunk is behatólag tanulmányozott ledereta-tibiscumi út-1 Finály Gábor : Magyarország a rómaiak alatt. Forma partium imperii Romani intra fines regni Hungáriáé. Budapest 1912. 2 Téglás G. : Dacia megdőlésének története. Budapesti Szemle 1913. különlenyomat 8—10. lap.