Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 407; általános megjegyzést apostrophalja. így aztán egyedül erre esik a hangsúly, az egész jelenet csak a leírás végén található philosophema miatt került a kisebb legendába. A mi az eredeti leírásban a tények sorakozásából véletlenül nyert, hozzávetőleges megjegyzés volt, az az általánosító kivonatban főténynyé lett. Innen van az ünnepélyes hangulat, melynek kifejezője a »lachrimis perfunditur« irodalmi kifejezés. Miért maradt benne a nagyobb legenda előadásában az »in quit« szó, melyet az előbb-leírt »ait« már fölöslegessé tett? Ez egyszerűen csak bőbeszédűség, a milyent az elveszett hosszú életrajzból megmaradt részletekben mindenütt észlelünk. Az »inquit« és »ait« halmozását másutt is megtaláljuk még.1 Madzsar kifogásai nagyon gyenge lábon állanak, inkább constructiós hajlamú képzeletből erednek, mint a tények megfigyeléséből. Ez azt mutatja, hogy mindenben á nagyobb legendában megmaradt szöveg az eredetibb. Az egyéhi vonások látszólag ösázeütköző sokasága, mely azonban, hacsak helyes inductiót alkalmazunk, a helyzet legkisebb aprólékosságokra is kiterjedő képét tükrözteti vissza, nem származhatik valamely hamisító fictiós constructiókat gyártó agyából. Az utasok betértek pihenni ; éjfél van ; Szent Gellért ágyban fekszik már ; de azért nem alszik, hanem olvas. Ez tényleg megtörténhetett. De ha egy hamisító a kisebb legenda előadását illustrálta volna, mely szerint Szent Gellért éjfél idejének megfelelőleg már aludt, vájjon épen a legvalószínűbb tényt, az alvást áldozta volna fel változtatási hajlamának ? Mennyire tágabb tere nyilt volna képzeletének játszi kedve számára, ha a kevés adott és valószínű tényt elfogadta és azok alapján merészröptű illusiós jelènetéket költött volna ? A fictiós constructiónak graphikus jelképe a lehetőleg egyenes és rendesen felismerhető czélpont felé mutató vonal ; a valóságos lefolyás azonban mindig csak nagyon görbe vonal jelképével rajzolható. Ilyen nagyon görbe vonalra emlékeztet Szent Gellértnek utazása a királyhoz, a mint a nagyobb legenda előadja ; de rendkívül egyszerű az a vonal, melyhez a kisebb legenda előadása hasonlít. Itt már egy alkotó agy messzebbmenő logicus csoportísítását észleljük (nagyon rövidre való összevonás), míg amott a szemtanú közléseinek sokfélesége látszólag öszeütköző, eleven vonásokat foglal magában. A nagyobb legendában megmaradt előadásnak eredetiségét a kisebb legenda előadásával szemben bizonyítja még a következő 1 Endlicher 225. 1. : . . . inter haec ait monochis : »Scindetjir, inquit, Ungaria« ... V. ö. ezt a helyet is : Endlicher 211. 1. : . . . episcopus dicens : »Tu, inquit, abba« . . .