Századok – 1915
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387
.408 MÜLLER FRIGYES. két megfigyelés. Az egyiket már első dolgozatomban használtam fel, de Madzsar átsiklott rajta. Pedig az nagyon bizonyító erejű. Az éjféli jelenet Szent Gellértnek a királyhoz való utazása alkalmával játszódik le. Mind a két legendában megelőzi az éjféli jelenetet az odautazás rövid leírása.1 De a kisebb legenda azt avval abbahagyja, nem értesít arról, hogy Szent Gellért elérkezett-e egyáltalán a királyhoz és hogy elérte-e utazásának czélját vagy sem. Pedig a czélt megjelölte, és az nagyon alkalmas legendái motívum volt (pro cuiusdam defensione). Ha a kisebb legenda szerzője eredetileg saját emlékezetéből írta volna le azt az elbeszélést, nemcsak azt jegyezte volna meg, hogy Szent Gellért • sietett valakit megvédeni a király előtt, hanem meg is emlékezett volna róla, hogy sikerült megnyerni a király kegyét azon szerencsétlen számára. Viszont mulasztását nagyon is megérthetjük, ha feltesszük, hogy egy bőbeszédű, hosszú életrajzból rövid felolvasásra való kivonatot kellett készítenie. Mennyire küzdött a túlsók anyaggal és milyen egyenetlen a miatt az előadása, arra -már rámutattam első dolgozatomban.2 A legendák rétegeinek egymáshoz való viszonyát nagyon jól mutatja a következő helyek összehasonlítása. A védelemre szoruló szerencsétlen vétkes embert a kisebb legenda csak »valaki «nek nevezi (pro cuiusdam defensione).3 A nagyobb legenda szerkesztője, ki itt még a kisebb legenda szövegét követi, híven lemásolta ezt a megjelölést (pro defensione cuiusdam).4 De az utazás eredményének leírása alkalmával ezt írja : »quidam nobilis«.* Ha a szerkesztő maga költötte volna a nagyobb legenda önálló helyeit, biztosan már elején nemesnek nevezte volna azt a valakit ; hiszen nem nehéz kitalálni, hogy a király előtt beperelt egyén csak nemes lehetett ; vagy aztán másodszor is megnyugodott volna a »valaki« megjelölésben. A bőbeszédű eredeti szövegben, mint látjuk, az állott, hogy »quidam nobilis«, a kisebb legenda túlsók anyaggal és szóval küzködő szerzője kihagyta a magától értetődő »nobilis «-t, a nagyobb legenda traditionalistikus, lelkiismeretes 1 Vita minor (AA. SS. Sept. VI. 723.): Tempore quodam, dum pro cuiusdam defensione ad eundem regem properaret, in eiusdem regione (!) laboriosa parte, qua (!) apta usui pecudum extat, vir dei hospitatus est. Vita maior (Endlicher 223. 1.) : Accidit autem quodam tempore, ut pro defensione cuiusdam ad regem properaret. Et in eiusdem regionis parte silvosa, quae usui porcorum erat apta, sita erat quaedam villa, in quae meridie hospitatus est. 2 Századok 1913. 364/65. 1. 3 AA. SS. Sept. VI. 723. * Endlicher 223. 1. s Endlicher 224. 1.