Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

.414 MÜLLER FRIGYES. legenda szerzője, vagy ennek rövid és általános előadását elevenítette és bővítette a nagyobb legenda szerkesztője fictiós személyekkel és eleven egyéni vonásokkal. Én nagyon jól meg tudom érteni a kivonatnak említett és — mint látni fogjuk — felületesen túlzott eltéréseit. Az egész jelenet éjfélkor játszódik le, ezt meg-i jegyzi mind a két előadás. A nagyobb legendában ehhez hozzáfűződik a párbeszéd bevezetése, és csak a bőbeszédű párbeszéd közepe táján derül ki — mellesleg —, hogy olvasás közben zavarta a püspököt a szolgáló és a malom lármája ; de azelőtt ugyanazon párbeszédben szintén mellesleg meg van jegyezve, hogy »episcopus . . . lecto interim iaceret«. A kivonatkészítő most már az egész hosszú párbeszéd tényeit két rövid mondatba porítottá össze.1 Nem lehetséges-e, hogy az első adaton akadt meg szeme, melyet azon ténynyel combinálva, hogy éjfél volt már, úgy értett, hogy a püspök aludt már ? A párbeszéd összevonása alkalmával Szent Gellért útitársát is röviden említeni kellett. A nagyobb legenda olvasója tudja, ki volt Walter, itt elegendő volt magának a névnek kiírása. De a kisebb legendában nincsen szó azelőtt Walterről, tehát rövid általános kifejezéssel kellett őt jelölni. Ez a kifejezés az első mondatkában »minister«, a másikban »famulus«. Madzsar ellentmondást nem tűrő határozottsággal azt állítja, hogy ez »egyszerű szolgát« jelent. Pedig, ha csak egy kicsit fáradozott volna és elővette volna Du Cange lexiconát, nem követett volna el ilyen «lemi hibát ; »minister« t. i. egyházi személyeknél még az archipresbytert és az archidiaconust is jelölheti, »famulus« is magasbab állású embert jelezhet.2 ; De miért' hiányzik a »confestim pastor pius lachrymis perfunditur« rövid mondatka a nagyobb legenda előadásában, a mi pedig általánosan a legendákban »az elérzékenyülés és az ünnepélyes szavak kísérője ?«3 Épen azért, mert a nagyobb legendában ezen helyen nincsen elérzékenyülésről és ünnepélyes szavakról szó ; egy érdekes kis episodus eleven leírását találjuk ott. A szemtanú, ki azt közölte vagy talán le is írta, biztosan nem vette észre a sírásnak nyomait Szent Gellérten. Hiszen az uralkodó hangulat öröm és nevetés. Egészen máskép van ez a kisebb legenda szerzőjénél, ki csak irodalmilag használja fel ezt a jelenetet ; ő egészen kihagyja az egyéni és aprólékos vonásokat és a hozzájuk fűzött 1 Ad quam pater sanctus expergefactus, accersito ministro, quid sit, inquirit. Cui famulus, ut res erat insinuât. 2 Itt mind a két kifejezést legjobban »segéd«-re fordíthatjuk. >>Famulus«-t régi egyetemeken mai napig is ezen értelemben használják (pl. Lipcsében) ; v. ö. a szó hasonértelmű használatát Goethe Faust-jában, hol Faust tanársegéde, Wagner, famulusnak van nevezve. 3 Századok 1913. 509. 1.