Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 409; nek a káptalan igényei ellen irányuló tendentiáját igen helyesen fölismerte, nem vette észre, hogy az említett hely is csak akkor válik igazán érthetővé, ha ezekkel a nyomokkal hozzuk összefüggésbe s a kolostor és a káptalan közötti ellentétet tartjuk szem előtt«. . . »Végül a fejezet utolsó részében Szent Gellértnek papjaihoz intézett beszéde a bevezető szavak ellenére, úgy látszik, nem a pogány lázadásra értendő, mint a hogy Müller s általában az eddigi magyarázók gondolták, hanem, mint a beszéd folyamán mindjobban kitűnik, a papság erkölcseinek hanyatlását jósolja meg ... az egész fejezeten végighúzódó összefüggés Szent Gellért szigorúságának, komoly disciplináris felfogásának bemutatása. De a vele összefüggő részektől eltekintve, pusztán tartalma miatt is gyanúsnak látszik a kanonokokkal foglalkozó hely. Azokat a bajokat, melyeket a legenda felemlít, illetve a melyekre czélzást tesz, mint a káptalani társas élet megszűnését, a közös jövedelem felosztását, az erkölcsök és ruházkodás elvilágiasodását stb., jól ismeri az egyháztörténelem, mint az intézmény fejlődésének az egyes keresztény országokban tipikusan fellépő jelenségeit. Nehéz elképzelni, hogy az újonnan alapított magyar egyházmegyében mindjárt kezdetben, minden előzmény nélkül fellépnének oly tünetek, melyek másutt csak az intézmény bizonyos fokú fejlődésének, múltjának föltételezése mellett érthetők. A míg itt a hanyatlás jelenségeit viszi át a mi írónk a magyar egyház gyermekkorába, addig másfelől az a kép, melyet a 11. és 12. fejezetekben a csanádi egyházi élet felvirágozásáról, a vallásosság és az iskolai tanulmányok példás föllendüléséről oly szép színekkel megrajzol, nemcsak az imént tárgyaltakkal nincsen eléggé összhangban, hanem, azt hiszem, a XI. század viszonyaival sem. Amott az árny — itt a fényoldalak nem eléggé korszerűek.«1 Madzsar első érve formai jellegű. Nincs megelégedve a 15. fejezetnek mai alakjával és merész feltevéssel reconstruálja annak egy bizonyos tendentiának megfelelő eredeti alakját. Ezen állítólagos tendentiából aztán anyagi érvet formál a 15. fejezet előadásának hitelessége ellen. A formális érv támasztja az anyagit, de az viszont megint csak az anyaginak a puszta feltevésén alapul. Ily módon mindent be lehet bizonyítani. Valóban egyik sem alapul helyes megfigyelésen. A kérdéses előadás structurája, a hogy van, úgy került ki a compilator kezéből. Ö tudatában volt annak, hogy egymástól nagyon távol eső eseményeket szorít egy és ugyanazon rövid keretbe. A hol rátér 1 Századok 1913. 512/13. 1. Századok. 1915. VII—VIII. füzet. 26