Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

.400 MÜLLER FRIGYES. fogást, hogy mielőtt elküldte a fejet — másokkal, mert neki huzamosabb ideig ott kellett időznie — levágta a nyelvet és hőstettének bizonyságáúl magának megtartotta. Sokkal közelebb jutunk a valósághoz, ha feltesszük, fogház a két mondai motivum a nép szokásaiban honos és azok szerint élő magyar hős tetteit befolyásolta, úgy hogy azok a mondai motívum szerint módosultak, mintha Sebestyénnel hinnők? hogy a mondaszerű események valószerű benyomása a legendaíró ügyes feldolgozásának köszönhető.1

A legendaíró idegen volt.2 <5 úgy a népszokásokat, mint a nép mondai motívumait nem ismerte közelebbről, alig lehetséges tehát, hogy épen ő dolgozta volna fel ilyen ügyesen azt. De ha ezt még hihetnők is, valószínűtlensége daczára teljesen kizárt dolog, hogy azt a finom és egyéni vonású lélektani motiválást az oroszlánról való elbeszélésben ő találta volna ki. Ha tekintetbe vesszük a 10. fejezet aprólékos és a valóságnak mindenben megfelelő elbeszélését és kellő figyelemre méltatjuk különösen a görög szerzetesekről mondottakat — a mi kiváló kormeghatározó momentum -—, be bizonyítottnak véljük, hogy ezeket a bőséges, tartalmas és helyes felfogásról tanúskodó adatokat csak kortárs közölhette. És ha igyekszünk megállapítani azt a nézőpontot, mely körül az előadott tények csoportosulni látszanak — nemcsak a 10., hanem a n. és 12. fejezetekben is —, leginkább azon szerzetesek egyikére kell következtetnünk mint közlőre, kik Szent Gellért kíséretében Csanád ispán segítségével mint térítők vonulnak be az újonnan megszerzett tartományba. A mondaszerűségen kívül azt a vádat is emeli Madzsar a hosszabb életrajzból fennmaradt előadás ellen, hogy »későbbkori viszonyokat visz át a XI. század eseményei közé«. Az életrajz két fontos részletének combinált vizsgálásából vezeti le azt a vádat, t. i. a 15. fejezetben olvasható aprólékos adatokból és a 11. és 12. fejezetnek elevenen megírt leírásából. Madzsar így concludál : »Van okunk, mint látni fogjuk, annak föltevésére is, hogy későbbkori viszonyokat visz át a XI. század eseményei közé. A 15. fejezetnek arra a helyére gondolok, a hol a legenda a kanonokok életmódjáról, a káptalani életbe becsúszott hibákról a szigorú bíráló hangján emlékezik meg. Csodálom, hogy Müller, a ki a nagy legendának a csanádi Mária-kolostor szerzetesére, mint a legenda szerzőjére mutató nyomait, a szerzetes-író művé-1 Sebestyén i. m. II. 216. 1. 2 Karácsonyi i. m. 276. 1.