Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 399; segítségével megnyerte a lefolyt csatát. Csanád helyzete, ha bevárja a napot, kétségbeejtő volt ; serege gyengébbnek bizonyult ; menekülési útja el volt vágva, mert háta mögött ott volt a Tisza és a Maros vize. De viszont azon sem csodálkozhatunk, hogy oly későn és nagy nehezen akadt rá az éjjeli támadás mentő eszméjére. Hiszen azt a régi magyarok nem gyakorolták, sőt féltek alkalmazásától. így tehát értjük, hogy Csanád és társai »az égből eredt sugallatnak tekintették«1

ezt a szerencsés ötletet, A korszerű állapotok és a tények valószínű lefolyása tehát nagyon is igazolják a nagyobb legendában ránk jutott elbeszélést. Nézzük ezután az események psychologiai motiválását. A kétségbeesett Csanád, ki nem sokkal azelőtt keresztény lett, Szent Györgyhöz fordul és az ő közbenjárásától reméli az ég segítségét. Miután pedig a nagy testi és lelki fáradalmak hatása alatt mégis elaludt (addig nem tudott elaludni) álmában egy oroszlántól kapja az éjjeli támadás eszméjét. Az oroszlán a pogány mesékben előforduló segítő.2

Tehát a röviddel ezelőtt kereszténynyé lett pogány hős éber állapotban a keresztény szentet választja égi közbenjáróúl, álmában pedig, mikor az éber tudatosság és vele együtt az újonnan szerzett benyomások szunnyadoznak, a pogány segítő jelentkezik »oroszlán alakijában. Ilyen finom lélektani motiválást csak való tények lefolyásában vagy egészen újkori, a lélektant át- és átfürkésző költők képzelt elbeszéléseiben találunk, középkori író vagy az egyéni vonásokat elhomályosító mondaképzés alig költötte volna. A kivágott nyelv mondai motívumáról maga Sebestyén, ki a mondai vonatkozásokat felderítette, írja, hogy a monda, ilyen valószerű formában eddig egyetlen népnél sem fordult Ki is mutatja, hogy miért, t. i. »a magyar nép egyenesen azok közül a barbar »scythák« közül való volt, a melyeknél a fejjel való leszámolás dívott,«4

ezeknél keletkezett az a mondai motivum is. De ha a mondai motívum substratumát képező esemény újra meg újra ismétlődhetik, mert a nép szokásai úgy követelik, vájjon hol végződik akkor a valóság és hol kezdődik a költészet ? Ha elismerjük, hogy Csanád tettei bizonyságául tényleg elküdte Szent Istvánnak a leterített Ajtony levágott fejét, mily alapon vitatjuk, hogy épen csak a levágott nyelv nem illik való ténynek ezen való tények sorozatába ? Hiszen ha el volt terjedve az a mondai motivum, épen abból meríthette Csanád azt az óvatos 1 Karácsonyi, i. m. 96. 1. 2 Karácsonyi, i. m. 95. 1. _j_Sgbestyé

n Gy. : >>A magyar honfoglalás mondái.« II. 216. 1„ 4 Sebestyén i. m. 216.