Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

I I A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 397 legalább itt-ott megtalálnék a szenteknek megfelelő megnevezést a másikban pedig többször maradt volna el. Madzsar kifogásai közül csak egyet ismerek el, azt, hogy a középkori szóhasználatban a »szent« jelző csak a tulajdonnév­vel olvad össze szoros egységbe, míg az általános megnevezése­ket (rex, episcopus) egyszer-egyszer jelző nélkül is használják. A jelenséget magam is észrevettem, csak másképen értelmez­tem.1 A dolog most már úgy áll, hogy : 1. A Walter-legendából eredó kimutatható betoldás nélkül való helyeken úgy a tulajdonnevek, mint az általános megneve­zések csakis »szent« jelző nélkül fordulnak elő. 2. A kisebb legendából eredő helyeken a tulajdonnevek csakis »szent« jelzővel fordulnak elő, az általános megnevezések pedig egynek kivételével szintén szenteknek megfelelőek. Ismerve a compilator írói egyéniségét, egész biztosnak állítjuk, hogy a tőle használt és ma már elveszett hosszabb életrajz 1083 előtt készült és hogy ő abból lehetőleg híven másolt. Madzsar ezen hosszabb életrajznak fennmaradt három legfontosabb részletét közelkorúsága és hitelessége tekintetében erősen megtámadta. így azok lelkiismeretes elemezésére hosz­szabban ki kelt térnünk. Az Ajtonyról szóló hosszú, aprólékos és rendkívül érdekes elbeszélést történetileg használhatatlan mondává szállítja le, írván : . »lia csakugyan maradt volna fel valamely közeikorú tudósítás Ajtony történetéről, úgy ez olyanformán különböznék a mi elbeszélésünktől, mint ahogy a Hruotland comes haláláról Einhardnál olvasható rövid leírás különbözik azoktól a Roland­mondáktól, melyek a hősről a későbbi századokban keletkez­tek.« Erre a nézetre Madzsart az elbeszélésben előforduló mon­dai motívumok indították. Ezen motívumok a következők : az álomban jó tanácsot adó oroszlán2 és a levágott nyelv tör­ténete.3 De mondai motívum előfordulása még korántsem bizo­nyítja az elbeszélés mondaszerűségét, úgy is lehet, hogy — pri­mitív viszonyok között játszódtak le a leírt események — az a mondai motívum már a tett elkövetőjét befolyásolta, és hogy ezért a mondai színezetű esemény valóban így esett meg. Csodálom, hogy ezen egyszerű gondolatra még senki sem jutott. Pedig az elbeszélés tüzetesebb elemzése fényesen igazolja. Az elbeszélés 1 V. ö. Századok 1913. 367. 1. 2 Endlicher 216. 1. 3 Endlicher 217. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents