Századok – 1915
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387
I I A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 397 legalább itt-ott megtalálnék a szenteknek megfelelő megnevezést a másikban pedig többször maradt volna el. Madzsar kifogásai közül csak egyet ismerek el, azt, hogy a középkori szóhasználatban a »szent« jelző csak a tulajdonnévvel olvad össze szoros egységbe, míg az általános megnevezéseket (rex, episcopus) egyszer-egyszer jelző nélkül is használják. A jelenséget magam is észrevettem, csak másképen értelmeztem.1 A dolog most már úgy áll, hogy : 1. A Walter-legendából eredó kimutatható betoldás nélkül való helyeken úgy a tulajdonnevek, mint az általános megnevezések csakis »szent« jelző nélkül fordulnak elő. 2. A kisebb legendából eredő helyeken a tulajdonnevek csakis »szent« jelzővel fordulnak elő, az általános megnevezések pedig egynek kivételével szintén szenteknek megfelelőek. Ismerve a compilator írói egyéniségét, egész biztosnak állítjuk, hogy a tőle használt és ma már elveszett hosszabb életrajz 1083 előtt készült és hogy ő abból lehetőleg híven másolt. Madzsar ezen hosszabb életrajznak fennmaradt három legfontosabb részletét közelkorúsága és hitelessége tekintetében erősen megtámadta. így azok lelkiismeretes elemezésére hoszszabban ki kelt térnünk. Az Ajtonyról szóló hosszú, aprólékos és rendkívül érdekes elbeszélést történetileg használhatatlan mondává szállítja le, írván : . »lia csakugyan maradt volna fel valamely közeikorú tudósítás Ajtony történetéről, úgy ez olyanformán különböznék a mi elbeszélésünktől, mint ahogy a Hruotland comes haláláról Einhardnál olvasható rövid leírás különbözik azoktól a Rolandmondáktól, melyek a hősről a későbbi századokban keletkeztek.« Erre a nézetre Madzsart az elbeszélésben előforduló mondai motívumok indították. Ezen motívumok a következők : az álomban jó tanácsot adó oroszlán2 és a levágott nyelv története.3 De mondai motívum előfordulása még korántsem bizonyítja az elbeszélés mondaszerűségét, úgy is lehet, hogy — primitív viszonyok között játszódtak le a leírt események — az a mondai motívum már a tett elkövetőjét befolyásolta, és hogy ezért a mondai színezetű esemény valóban így esett meg. Csodálom, hogy ezen egyszerű gondolatra még senki sem jutott. Pedig az elbeszélés tüzetesebb elemzése fényesen igazolja. Az elbeszélés 1 V. ö. Századok 1913. 367. 1. 2 Endlicher 216. 1. 3 Endlicher 217. 1.