Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 391; való polémia. Pedig csodatetteket nagy számban említ a nagy legenda, habár nincs köztük olyan, melyet életében elkövetett.1 Hiszen a ki Szent Gellért csodatevő hatását elvitatta, összeütközésbe került a csanádi kolostor hagyományával ; ilyen esetben aztán elhallgattatja magában a jámbor szerzetes-szerkesztő az írott betű ellen való feltétlen tiszteletét és egyszerűen kihagyja a hagyományt czáfolni látszó mondatot. Más helyen pedig az készteti eltérésre, hogy két főforrásának ellentétes előadását kiegyenlíteni igyekszik. Ez is írott betű, az is, a szerkesztő hagyományával és tendentiájával egyik sem ellentétes ; így tehát a compilator azon nagyrabecsülésénél fogva, a melylyel minden írott betűvel szemben viseltetett, egyik forrásának egyoldalú álláspontjára sem mert helyezkedni. »Szerinte Gellért Imre herczeget is nevelte és mégis az egész hét éven keresztül visszahúzódva élt bakonybéli remetelakában.«2

Első dolgozatomban különben felemlítettem és elemeztem az összes felbukkant eltéréseket, tehát itt a két felhozott tipikus példával megelégszem. Az eredmény egészen világos : ez a compilator a középkor és a szerzetesvilág hű fia, műveltsége tipikusan traditionalistikus. 3. A nagyobb legenda compila tora annyira traditionalistikus gondolkodású, hogy még a szentek neveit és más megnevezéseit is egészen híven, változtatás nélkül, másolja le forrásaiból, holott az ő fülét biztosan sértette, hogy Szent Istvánt, Szent Gellértet és Szent Imrét egyszerűen István királynak, Gellért püspöknek, Imre herczegnek nevezze.3 4. Ezen megfigyelések helyességét teljesen igazolja a csanádi szerkesztőtől egészen önállóan megírt 23. fejezet.4 Ez száraz és nehézkes dictiójú, a hagyományos középkori vallásosságot híven visszatükröztető, naivan referáló elbeszélés. Sehol semmi nyoma a sajátos képzeletnek, sehol semmi nyoma az önálló alkotásra való vágynak ! És ezen írónak tulajdonítsunk nemcsak »novellistikus« hajlamokat, hanem elsőrangú önálló képzeletet és művészi alkotó erőt párosítva oly nagy történeti tudással, hogy három század előtt való események lefolyásába olyan híven tudja magát beleélni és olyan híven és biztosan tudja azokat előttünk feltámasztani ? Az ilyen caliberű író — a milyen, valljuk őszintén, 1400 körül egyáltalán nem létezhetett — egészen másképen írta volna le a 23. fejezetben említett eseményeket. »Post haec anno domini millesimo 1 V. ö. Századok 1913. 370. és 372/73. 1. 2 V. ö. Ugyanott 371. 1. 3 Lásd alább 395. 1. 4 Endlicher 233/34. 1.