Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA KELETKEZÉSE ÉS FORRÁSAI. 389; Mellékesen még arra is rámutatok, hogy az eredeti nagy életrajz megírójának eltéréseit a sablontól — ha ugyan Szent Gellért köréhez szabad őt számítanunk, a mit bebizonyítani igyekeztem — csupán irodalmi, formális szempontból is meg lehet magyarázni, ha Szent Gellért írói egyéniségére hivatkozunk, ki tudatosan kikerüli az irodalmi sablont.1

»Szent Gellért nyelvezete — mondja Karácsonyi — a maga nemében páratlan sajátos ; ezzel a különösségeket tekintve, a külföldi egykorú irodalomban csak András soracte-i szerzetes, a magyarban a XVI. századbeli Szerémi. . . nyelvezete hasonlítható össze.«2 Szent Gellérttől csak hittani művet ismerünk, nem tudjuk, hogy más irodalmi ágakban milyen elveket követett és követtetett munkatársaival, illetőleg milyen irodalmi hagyomány fejlődött ki munkatársai körében. De az elmondottak után annyit tán megenged akár a legelfogultabb ellenzőm is, hogy azon körnek irodalmi alkotásai elüthetnek a kornak különben divatos sablonjától. Szálljunk le tehát az anticipativ elméletek kothurnusától a józan megfigyelések terére ; majd ha azokat lelkiismeretesen gyűjtöttük és elemeztük, sikerül tán magyarázó elméletet találnunk, mely a valóságos történeti folyamatot lehetőleg megközelíti. Miután pedig emberi alkotás elemzéséről van szó, gyűjtsük előbb azokat a megfigyeléseket, melyek a nagyobb legenda szerzőjének írói egyéniségét és irodalmi módszerét képesek szemünk előtt feleleveníteni. Ez volt egyik főigyekezetem első dolgozatomban is. Madzsar el is ismeri, hogy a mai nagyobb legenda készítőjének nyomait, tendentiáját és hovatartozását helyesen ismertem fel ; de ebbeli megfigyeléseimből nem vonja le a logikai consequentiát. Visszaesik Stilting, Kaindl stb. hibájába és képzeletdús fictiókkal teli, önálló alkotású művet tulajdonít annak a jámbor szerzetesnek, ki pedig elég nyomait hagyta traditionalistikus, az írott betühez ragaszkodó és avval szemben egészen kritikátlan gondolkodási módjának. Madzsar a következőképen képzeli a nagyobb legenda önálló (a kisebb legendától eltérő) részeinek létrejöttét : A XIV—XV. századbeli író előtt nem volt más, mint a kisebb legenda és egy-egy tárgyára vonatkozó krónikái részlet. Az így szerzett tényleges adatokat merészröptű phantasiával 1 Azt mondja fennmaradt művében : »Non quippe secuti sumus oratorum murmures et rhetorum debachationes, qui tantum venustatem eloquiorum et non virtutem mysteriorum imitantur.« Lásd Battyány : S. Gerhardi scripta et acta. 226. 1. 2 Karácyonyi Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Budapest, 1887. 135/136. 1.