Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

.388 MÜLLER FRIGYES. csak közvetve összefüggő eseményre, a minő Ajtony története, ily részletességgel kiterjeszkednék, . . . hogy életrajzi külsőségeket oly epikus, nyugodt lassúsággal adna elő, mint a nagy legenda szerzője ... A nagyobb legendában szemmelláthatólag előtérbe nyomuló novellistikus, elbeszélésszerű elemek határozottan annak későkorúságát mutatják... A kisebb legenda igazi hagiographikus termék, míg a vita maior nem az, hanem oly korban keletkezett, a melyben a legendák igazi jelleme a korszellemmel együtt már megváltozott.«1 Ha ezen fejtegetésekből levonjuk a világos consequentiát, minden a legendaírás igazi, classikus korában élt és valamikor szentté avatott férfiú életrajza, ha elüt a legendák sablonjától, későbbkorú hamisítvány. Nem akarom lekicsinyelni a typus és a sablon rendkívüli jelentőségét a középkori irodalomban, mert jól ismerem. De ilyen túltengő szélsőséggel szemben mégis rá kell mutatnom a sablon és typus keletkezésének indítékaira, hogy hatásának határait és korlátait is megállapíthassuk. Madzsar ezt a hatást határtalannak, kivételnélkülinek tünteti fel. A typus és sablon secundaris jelenség, mindenütt és mindig egyéni alkotás előzi meg. Csak ha általános és hosszabb időn át ható czélok, igények és uralkodó nézetek újra és újra serkentik fel az egyéni alkotóképességet hasonfajta alkotásra, áll be a sablon, mint az egyéni alkotás megmerevedése. A primaris jelenség tehát az egyéni alkotás. Ez háttérbe szorulhat a secundaris sablon kedvező körülmények által létrehozott hatalma elöl ; de elenyészni, nem enyészik el soha, legfeljebb szunnyadozik. És mihelyt a szokottaktól elütő körülmények késztetik alkotásra, áttörheti a sablon megmerevedett formáit. így van ez a mi esetünkben. Ha Madzsar kevésbbé elfogultan olvasta volna dolgozatomat, nem téveszthette volna szem elől, hogy én világosan megkülönböztetem »a szó szorosabb értelmében vett legendát«2 (kisebb legendát) a láthatólag szűkebb és más igényű körnek szánt »legrégibb életrajztól«3

(a Walter-legendától). Az egyik a szentté avatás alkalmával keletkezett és az egész kereszténységnek beszéli el Gellért viselt dolgait ; a másik, fejtegetéseim eredménye szerint, azoknak szólott, »a kik a Gellérttől berendezett egyházmegyében voltak hivatva szolgálni az erősbödő keresztény hitet«4

és a szentté avatás előtt keletkezett. Ez az utóbbi tehát egészen kiesik a sablon hatáskörén, tartalmilag teljesen, és bizonyos méretekben a miatt formailag is elüt a sablontól. 1 V. ö. Száz. 1913. 507/508. 1. 2 V. ö. Száz. 1913. 360. 1. 3 Ugyanott 363. 1. 4 V. ö. Száz. 1913. 363. 1.