Századok – 1915

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda keletkezése és forrásai 387

A nagyobb Gellértlegenda keletkezése és forrásai. A Századok 1913. évi májusi és júniusi füzetében megjelent fejtegetéseimet éles bírálatban részesítette Madzsar Imre a Századok szeptemberi füzetében. Nagy elfoglaltságom miatt, sajnos, nem válaszolhattam előbb.1 Egy nézeten vagyunk a fölött, hogy a mai nagyobb legenda a XIV. század vége felé a csanádi Mária-kolostor egyik szerzetesének a kezéből került ki.2 De a szerzetes forrásaira nézve már egészen ellenkező állásponton vagyunk. Én idézett czikkemben kimutatni igyekeztem, hogy a csanádi szerzetes compilatiót készített, melynek főforrásai egyfelől a mai kisebb Gellértlegenda, másfelől pedig Gellértnek kortárstól származó hosszabb életrajza. Ezt a hosszabb életrajzot reconstruálni igyekeztem, a mennyire azt a nagyobb legendában és a nemzeti krónikában felhasznált részletek megengedték. Eredeti alakjában elveszett. Madzsar a nagyobb legenda irodalmi forrásának (régebbi krónika-redactióktól eltekintve) csak a kisebb legendát ismeri el, tőbfei részeiben (csekély kivétellel) pedig »1400 körüli író képzelméné'k alkotásait« látja.3 Madzsar idevonatkozó bizonyításának alapköve egy merész elmélet, melyet, hogy ferdítés vádja ne érjen, saját szavaival mutatok be : Madzsar azt írja : . . . »nem szabad szem elől tévesztenünk, mily nagy jelentősége van a középkori irodalomban a típus, a sablon szerepének. Az igazi legenda, a legendaírás igazi, classikus korának terméke, sohasem puszta elbeszélés, életrajz, hanem vallásos épülésre szolgáló olvasmány, melynek az a czélja, hogy a keresztény erényeket concrét példában állítsa az olvasó elé . . . Ha előfordulnak is benne novellistikus elemek, ezek mindig az említett uralkodó szempont szolgálatában állanak . . . Ezért teljes anachronismusnak látszik előttem még a XI., XII. századokra nézve is, hogy a legenda írója a szent férfiú életével 1 A jelen értekezés már régebben érkezett be, de a háború folytán beállott nehézségek miatt közlése polemikus jellege mellett is csak most vált lehetségessé. Szerk. 3 V. ö. Száz. 1913. 511. 1. és 513. 1. 3 V. ö. Száz. 1913. 511. 1. és 513. 1. 24*