Századok – 1915
Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371
386 CSEKEY ISTVÁN. — AZ I74I : II. T.-CZ. TÖRTÉNETÉHEZ. való fokozatos átalakulása : ugyanakkor mind öntudatosabbá vált a magyar rendekben az állami függetlenségnek és a közjogi eszmének gondolata, és így megakasztották, legalább jogilag, ha tényleg nem is mindig, azt a fejlődést, mely az uralkodók magánjogi alapon álló személyes fejedelmi hatalmának egyéni közegeiből valóságos birodalmi hivatalnokokat varázsolhatott volna. A központi közegek útján való kormányzás abban az időben nem jogpolitikai czélokat szolgált, az udvart ekkor egyáltalán nem összbirodalmi, centralistikus szempontok vezették, hanem pusztán csak gyakorlati közigazgatásiak. Az uralkodó maga akart lehetőleg saját szervei útján, a rendek beleegyezése nélkül a pénzzel és a hadsereggel rendelkezni. Viszont a rendek, a mikor annak ellenére, hogy ez eljárást abususnak tekintették és jogi meggyőződésüknek minduntalan nyomatékosan kifejezést is adtak, tényleg mégis bekívánkoztak a központi hatóságokba : szintén mindössze csak gyakorlati szempontokat szolgáltak. Ha már a helyes jogi felfogásnak nem tudtak az udvar csekély jogtisztelete miatt érvényt szerezni, legalább a törvényellenes tényleges gyakorlat közben akartak befolyást biztosítani maguknak, nehogy tisztán nélkülök és róluk intézkedjenek. A nagy-osztrák közjogi iskolának minden ilyen irányú tanítása nemcsak azért téves, mert nélkülöz minden jogi alapot, de egyenesen ellenkezik a nemzet ezer éves állami öntudatával. Már pedig egy ezer esztendős történelmi alkotmánynyal bíró állam intézményeinek tárgyalásánál nagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell eljárni, mert a ki nem ismeri a köztudatot, a mely a sokszor pongyolán és jogi műveltség nélkül szövegezett törvények hézagait kitölti, könnyen az alkotmányba vetett hitet ingatja meg. A mostan dúló, világrengető vihar, ha a szélvész elül, bizonyára a nagy-osztrák közjogi elméletet is mindörökre eltemetve találja. Legalább ezt sejtetik velünk azok a hangok, a melyek a minapában vezető felelős helyről messze csengettek a fegyverek harczi zajából.1 Csekey István. 1 V. ö. Csekey István : A dualizmus a miniszterelnök újévi beszédében. (Magyar Figyelő. V. évi., 2. sz.) Budapest, 1915, 83— 90. 1.
