Századok – 1915
Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371
AZ 1741 : II. T.-CZ. TÖRTÉNETÉHEZ ÉS KÖZJOGI JELENTÉSÉHEZ. 385 tanácsban magyarok is arányos számmal üljenek a monarchia közös ügyeinek igazságosabb, az egészre nézve czélszerűbb és üdvösebb igazgatása végett.1 1790-ben pedig, a mikor újra nyomatékosan követelik az 1741 : il. t.-cz. rendelkezéseinek végrehajtását, a magyar udvari kanczellária erre nézve a következő elméletet állítja fel : Azok a törvények, a melyeket a XVI. és XVII. században hoztak a béke és háború jogát illetőleg, már nem hajthatók végre betű szerinti értelemben. Azért nem, mert az 1723-iki Pragmatica Sanctio az által, hogy megállapította Magyarországnak elválaszthatatlanságát a német örökös tartományoktól, egyúttal egyesítette a magyar korona országainak érdekeit emezekével, annyira, hogy ez ügyeket csakis egy központból lehessen vezetni. Ha pedig Magyarországnak nincs külön külügye, érdekeit legjobban úgy védheti meg, ha befolyást gyakorol a közös kormányra, vagyis az államminisztériumra.2 Természetesen ma ez egészen idegenül és érthetetlenül hangzik előttünk, hogy az állam szervezetébe egy idegen, kívül álló intézmény befolyjék, de abban az időben, »a mikor a fejedelem személyes uralkodása különvált az állam közjogi fogalmától«,3 a rendek kénytelenek voltak azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy ha már az ország tényleges függetlensége nem is volt elérhető, ha az önálló magyar intézmények a királyok Ígéretei daczára sem jutottak el a megvalósuláshoz, legalább a közös ügyeknek eddig az ország befolyása nélkül folytatott kormányzásában biztosítsanak részt maguknak. Ez az új szellem és törekvés lesz egyfelől úrrá a XVIII. században, a melynek a Rákóczi-korbeli kuruczszellemmel való ellentétét csak a történelmi események teljes hátterének ismeretével érthetjük meg. Másfelől azonban nem szabad felednünk, hogy a valóban nehéz törvényhozási irányzatok összebogozódásában, a mikor oly csekély volt a jog tisztelete, s annyira kevéssé volt világos a határvonal a közhatalmak működési köre között, és a mikor Ausztriában és az egyéb külföldön az absolutismus eszméje alatt megindult a rendi szervezetnek a szó mai értelmében vett állami szervezetté 1 V. ö. Horváth Mihály : i. m. VII. k., 234. 1. 2 A bécsi Kabinettsarchivhaxi »1790 Nov. 25. No. 3673.« Marczali Henrik után : Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig. 525. 1. 3 Apponyi Albert gróf : Magyar közjog osztrák világításban. Budapest, 1912, 67. 1. Századok. 1915. VII—VIII. füzet. 25
