Századok – 1915
Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371
384 CSEKEY ISTVÁN. 1791 : 17. és 1792 : 8. t.-czikkek szerint a belügyek magyarok által, a külügyek a magyarok befolyásával intézendök. Különösen az 1791 : 17. törvényczikk legerősebb bizonyítékunk a nagy-osztrák közjogi iskola felfogásával szemben. II. József koronázási hitlevelének szerkesztésénél azt kívánják a rendek egyik pontban, hogy a király sem a status ministeriumban, sem a conferentián nem tárgyalhat magyar ügyeket, csak magyar minisztériumával. (Proprio ministerio Hungarico.)1 A rendek tehát időről-időre nyomatékosan kifejezést is adtak közjogi felfogásuknak, s ezzel szemben a magyar ügyeknek az államminisztériumban való tárgyalását abususnak tekintették. Hogy tiltakozásuk ellenére másfelől mégis miért kívánkoztak be az államminisztériumba, annak okai egészen más téren keresendők. Az 1741 júliusi 19-ik sessio tárgyalásaiból, a mikor a királynénak az országban való lakásáról volt szó, kitűnik, hogy a rendek a Pragmatica Sanctioból folyó unió következtében egyenesen Magyarországot követelték és várták a monarchia vezetőállamának, mely reményüket erősítette az a körülmény is, hogy Mária Teréziát nem foglalta le a német császári korona. Ugyanez az ok vezérelte őket a status minisztériumra való kívánságukban is. Egyenesen azt akarták, hogy a közös kormányzatot igénylő ügyekre inkább Magyarországnak, a monarchia legnagyobb, legtekintélyesebb s e fölött egyedül alkotmányos tagjának legyen döntő befolyása, mint az önkényes hatalommal kormányzott bármely más •örökös tartománynak.2 A kanczellária is úgy vélekedik július 13-iki előterjesztésében, hogy magyarok is legyenek állandóan a felség oldalánál, és a mikor főbb és közös ügyek forognak fenn, a tanácsban ezek is részt vegyenek, kivált miután Magyarország ő felsége birodalmának nagyobb részét alkotja,3 A főrendek augusztus 2-iki ülésében pedig Eszterházy József országbíró és még néhány lelkes társa valóságos vihart támasztottak annak követelésével, hogy a titkos 1 L. Marczali Henrik : Az 1790/1-diki országgyűlés. (A Magyar Tud. Akadémia kiadása.) Budapest, 1907, II. k., 10. 1. 2 L. Horváth Mihály : Magyarország történelme. 2. kiad. Budapest, 1871—73, VII. k., 224. 1. Horváth e tárgyra vonatkozó feldolgozásának a Teznerével és May erével való összevetéséből kitűnik, hogy ez utóbbiak nem igen tudtak újat kihámozni. 3 L. a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban »Hung. Comit. 1741. Fasz. 407.« jel alatt.
