Századok – 1915

Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371

AZ 1741 : II. T.-CZ. TÖRTÉNETÉHEZ ÉS KÖZJOGI JELENTÉSÉHEZ. 383 Ausztria és Magyarország közötti uniót patrimonialis jogi összeköttetésnek tekinteni, a melynek jellegét az uralkodói praerogativa egysége határozza meg. Ilyen jogi lehetetlenséget csak az állíthat, a ki elfelejti, hogy a monarchia két államának physikai egy személyében két közjogi személy él elkülönítve : az osztrák császáré és a magyar királyé.1

Ha tehát magyar államügyek néha osztrák hatóságok útján vagy osztrák tanácsosok véleménye alapján intéztettek, ez nem közös praerogativát jelent, hanem a magyar király felségjogainak osztrák mintára való törvényellenes gyakorlását. Mayer és társai azt a jogi szempontot is figyelmen kívül hagyják, hogy a mennyiben bizonyos közigazgatási és közkormányzati cselekményeket egyugyanazon fejedelmi közeg vezetett is, azért nálunk a felségjogok körében létrejött jogi tények az intézményeknek országos törvények által biztosított önállóságát meg nem szüntethették. Mivel nálunk százados alkotmányos gyakorlat szerint a legfőbb jogalkotást nem a király, hanem a törvényhozás gyakorolta, melynek a király csak része, s ennélfogva egyoldalú akaratnyilvánítása az országos törvényt nem módosíthatta. Törvényeink közül pedig több tiltakozik a külügy közössége ellen (1647 : 74., 1649 : 7., 1655 : 50., 1681 : 4. t.-cz.), az 1723 : 104. t.-cz. pedig kimondja, hogy a Magyarországot illető dolgokban és ügyekben a követségeknél az országlakókat alkalmazzák. Az 1559: 8., 9., 1622 : 2., 1638 : 1., 1 »Die Bedeutung des obersten Grundgesetzes, der Pragmatischen Sanktion, ist kaum noch zweifelhaft und damit der rechtliche Charakter der habsburgischen Monarchie als einer ewigen, vom Hause Habsburg patrimonialrechtlich besessenen Union wohl mit Sicherheit klargelegt.« —Mayer: i. m. S. 145. — Hogy ebben az egyetlen mondatban, a melynek megállapítását Mayer »zu den dauernden Errungenschaften der neueren Forschung« számítja, mennyi a jogi lehetetlenség, legközelebb más összefüggésben fogjuk kimutatni. Most csak röviden jelezzük, hogy a helyes és általános közjogi felfogás szerint a Pragmatica Sanctio nem patrimonialis jogi kapcsot létesített Magyarország és az örökös tartományok között, hanem egy nemzetközi jellegű fejedelmi uniót, a melynek lényegét — akárhogy se tessék Mayemck (i. m. S. 156.) — Jellinek egész szabatossággal határozta meg és még utolsó napjaiban is, a mikor e sorok írójának alkalma volt heidelbergi seminariumában a Pragmatica Sanctio alapján keletkezett unióról előadást tartani (191a július 12-én): sajnálkozásának adott kifejezést, hogy mennyire kezd az újabb osztrák közjogi irodalom az unió helyes jogi megítélésétől eltérni s felfogását feláldozni a centralistikus politikai törekvéseknek. — V. ö. Jellinek : Die Lehre von den Staatenverbindungen. Berlin 1882, S. 226—253. — Legújabban összefoglalva e kérdés új, bő irodalmát is, Allgemeine Staatslehre. 3. Aufl. Berlin 1914, S. 757 f.