Századok – 1915
Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371
382 CSEKEY ISTVÁN. a mit már Werbőczy is megörökített, hogy a közhatalomnak forrása a nemzet, és a királyi hatalom a közhatalomnak a nemzet által történt átruházásából ered.1 A magyarok ugyanis, a mikor 1741-ben ismételten követelték egy magyar titkos tanács felállítását, de sikertelenül, egyszersmind párhuzamosan azt is kívánták, hogy a magyar főméltóságok a magyarokat is érdeklő ügyek tárgyalásánál bevonassanak a titkos államtanácsba. A rendeknek e megállapodásából azonban semmiképen sem lehet holmi patrimonialis értelemben vett magyar királyi vagy még inkább közös (hisz ez jogi absurdum !) praerogativákra következtetni, mint azt Mayer teszi. Annyival kevésbbé, mert — mint jeleztük — ez a titkos államtanács nem volt hatóság, hanem csak tanácsadó, véleményező testület. A resolutio a királytól származott. S épen az a körülmény, hogy a rendek a magyar ügyekre nézve párhuzamosan követelték a magyar tanács felállítását s magában az 1741 : 11. t.-cz.-ben újból hangoztatták a magyar ügyeknek kizárólag magyarok által való tárgyalását : bizonyítja, hogy a rendek ellenezték a felségjogoknak minden irányú közös gyakorlását. 2 De még kevésbbé lehet az 1 Hk. I. r., 3. c., 6. §. — A fenti kitétel értelmezésére nézve v. ö. Marczali Henrik : Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig. Budapest, 1898, 272.1.—Nagy Ernő : Magyarország közjoga. 7. kiad. Budapest, 1914, 209. 1. 2 Hogy az 1741 : 11. t.-cz.-re vonatkozó országgyűlési tárgyalások közben a XVIII. század fejedelmi absolutismusa közepette milyen volt a rendeknek a királyi hatalomról való felfogása, annak örök dicséretéül álljanak itt a következők : »Memorabant itidem nonnulli, Resolutionem quidem Regiam promittere, Regni Palatinum et Primatem applicatum iri ad Conferentias Auticas, sed saltern pro arbitrio Reginae, hoc vero arbitrium non satisfacere Juribus Regnicolarum ; hic tamen ultro non progrediebatur, licet ex publico Regni Jure [t. i. a Tripartitum !], signanter Partis i-ae Titulorum 3., 4. et 9. reliqvisqve his similibus articulis legaliter dici potuisset, arbitrium Regis non esse absolutum, sed ideo Regem in Regno esse, ideoqve etiam Coronam eundem adipisci, et super Regnicolas coronari, ut Jura Sacrae Regni Coronae, qvae in Coronam dantes Regnicolas replecti deberent, in Regnicolas reflectat et cum iisdem communicet, inter qvae Jura cum imprimis Bonorum et officiorum Collatio ac per conseqvens Rerum Hungaricarum per tales Ministros moderatio praecipua essent, debuisset idcirco inferri, applicationem Hungarorum Ministrorum ad Res Hungaricas gerendás, non pendere ab absoluto Reginae arbitrio, sed haec ex debito Regiminis officio Hungaris omnino competere, sed talia sive non occurrebant, sive de industria dissimulabantur.« (Sessio 31-a Julii.) — Országos Levéltár. »Acta Diaet. 1741. Diarum Nr 10.« p. 209—210.
