Századok – 1915

Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371

380 CSEKEY ISTVÁN. jogon nyugvó királyi praerogativákat vél a magyar alkotmányban felfedezni. Mielőtt azonban történeti kutatásai alapján ehhez a merész államjogi theoriához jutott, nem ártott volna neki egy kissé a magyar közjogot áttanulmányoznia. Abból megtudhatta volna, hogy a magyar közjog az angol praerogativáknak megfelelő felségjogokat nem ismer. A praerogativa ugyanis Angliában oly jogot jelent, mely a királyt eredeti jogon illeti, ez pedig nálunk összeegyezhecetlen a szent korona elméletével és a királyi hatalom átruházott természetével.1 A mi pedig a praerogativáknak német patrimonialis felfogását illeti, mivel e szerint a fejedelem hatalomköre önálló eredetű, innét eredt a benne foglalt jogoknak ama felosztása, mely azokat részben a fejedelemnek reserválja, részben pedig a rendekkel megosztja. E szerint tehát a fenntartott felségjogok minden tekintetben ki vannak véve az országgyűlés hatásköréből, míg más jogokat az uralkodó az országgyűléssel közlött úgy, hogy azok gyakorlása őt az országgyűléssel együtt közösen illeti. Ilyen felosztás azonban nálunk sohasem volt keresztülvihető, mivel e felfogás szerint a király korábbi absolut hatalmát csak bizonyos tárgyakra nézve osztotta meg a nemzettel, másokra nézve ellenben mint saját, eredeti jogát megtartotta ; nálunk pedig királyi teljhatalom jogilag soha nem volt, annak átruházott és korlátolt természete állami létünk bölcsőjétől kezdve alaptétele volt alkotmányunknak. A fenntartott felségjogok tehát a fenti patrimonialis értelemben alkotmányunk alapszellemével ellenkeznek.2 Hogy mégis szólnak nálunk régi magyar közjogi íróink 1 A mikor a magyar nyelvhasználat néha az angol szólást utánozva mégis praerogativákat emleget, ezek alatt a felségjogoknak egészen más felosztáson alapuló csoportját érti. Az 1848 : III. t.-cz. ugyanis bizonyos felségjogok gyakorlását a királynak az országból való távolléte idejére a nádorra bízta ; más felségjogokat azonban ez esetre is egyenesen a királynak tartott fenn. Ez utóbbiakat szokták nálunk néha praerogativáknak, vagyis a rendes felosztástól eltérő alapon fenntartott felségjogoknak nevezni. (Természetesen az 1867 : VII. t.-cz. folytán e felosztás is megszűnt.) Egyébként, hogy a praerogativa egyaránt közhatalmi jogkör akár a királyé, akár a nemzeté, arra nézve legérdekesebb bizonyságunk, hogy régibb közjogi nyelvünk a nemesi kiváltságokat ép úgy a praerogativa szóval jelöli, mint a királyi jogokat. V. ö. Balogh Arthur : A királyi jogok. (Jogállam. II. évf.) Budapest, 1903, 600. 1. 2 V. ö. Timon Akos : Magyar alkotmány- és jogtörténet. 4. kiad. Budapest, 1910, 503—504. 1.