Századok – 1915

Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371

AZ 1741 : II. T.-CZ. TÖRTÉNETÉHEZ ÉS KÖZJOGI JELENTÉSÉHEZ. 379 a melyek »a neki engedett főhatalomból folynak«1 és a mely kifejezés az 1741 : 11. t.-cz.-be is belekerült mnd die Einheitlichkeit der Verwaltung der Angelegenheiten der Prärogative in Ungarn mit dem in den anderen Ländern ausgesprochenermassen reichsgesetzliche Giltigkeit erlangte,«2 Theodor Mayer itt ismét azoknak a tévedésébe esik, a kik a magyar jogintézményeket nem ismerik, illetve félreismerik.3 így nem is csoda, ha az 1741 : 11. t.-cz. »neki (a királynak) engedett főhatalomból« folyó ügyeket jelző kifejezése alatt olyan királyi praerogativákat ért, a melyeknek jogi természetét a következőképen jellemzi : »Für uns haben diese G. A. [11 : 1741 und 10 : 1791] deshalb einen besonderen Wert, weil sie die im Sinne des patrimonialen Staatsrechtes allerdings selbstverständliche Existenz der Prärogative und die Einheitlichkeit ihrer Verwaltung nachweisen und damit in diesem Punkte eine exakte Definierung des im ungarischen Staatsrechte sehr wichtigen Gewohnheitsrechtes bilden.«4 Tehát Theodor Mayer szokásjog alapján patrimonialis 1 ». . . a concessa sibi suprema potestate dependent, . . .« Csiky Kálmán fordítása a Magyar Törvénytár millenniumi kiadásában. Érdekes, hogy az 1741 : 11. t.-cz. 4. §-ának magyar fordítása valószínűleg sajtóhiba következtében kimaradt, s így a magyar fordítás §-ainak számozása is hibás. (27. 1.) 2 I. m. S. 151. — Szerinte a felségnek a közös ügyek intézésére vonatkozó praerogativai terjedelmét illetőleg nem volt kétség sem a rendek, sem a király oldalán. Ennek ellenkezőjére bizonyíték gróf Pálffy Miklós cancellarnak 1758 táján kelt emlékirata, melyben egyenesen azt követeli a királynétól, hogy meg kell határozni, mit végezhet a felség a maga jogánál fogva és mit az országgyűlés és a megyék útján ; továbbá azt, hogy hogyan nyerjen az egész törvényes erőt. A törvényhozást a felség gyakorolja a rendekkel együtt az országgyűlésen »és bár valójában lehet egymás hasznos dolgot létesíteni országgyűlésen kívül is, azért még sem lehet az sem igen jelentékeny, sem igen tartós«. Szükséges a királyi rendeleteknek megegyeztetése az országos törvényekkel. Ez pedig nemcsak Pálffynak volt egyéni nézete, hanem egyszersmind az irányadó magyar uraké is, a kik a XVIII. század rendiségének korában a nemzeti közfelfogást képviselték. — L. Marezali Henrik : Gróf Pálffy Miklós főkanczellár emlékiratai. (A Magyar Tud. Akadémia kiadása.) Budapest, 1884, 9. 1. 3 Igaz, hogy nagy előszeretettel ír magyar közigazgatási történeti dolgokról. V. ö. a következő munkáit : Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Wien und Leipzig 1911. — Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. Erg.-Bd. IX.) s. 1. et a. 4 I. m. S. 155.