Századok – 1915

Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371

374 CSEKEY ISTVÁN. négy-öt tagszámmal főként a külügyeket tárgyalják. Bizonyos belügyeknek, így pl. az adó- és katonaügyeknek a tartományi rendekkel való tárgyalására 1697-ben »Deputation« név alatt egy állandó bizottságot szervez. így veszítette el a régi titkos tanács lassanként mind a kül-, mind a belügyekben jelentőségét és egészen a legfőbb bírói szervezet felállításáig, 1749-ig egyedül csak jogszolgáltatási ügyekben volt tanácsadó szerepe, I. József alatt a bizottságok, meg a »titkos conferentia« mellett, a mely 1709-től kezdve állandó jelleget ölt (permanente Staatskonferenz) legalább kilencz tagállománynyal, ennek tagjai közül ú. n. »szűkebb conferentia« (engere Konferenz, secretior conferentia, majd kleinere Konferenz vagy geheime Konferenz név alatt) alakul, a mely különösen külpolitikai és hadügyi kérdésekben véleményez. Erre a »szűkebb conferentiá«-ra már ugyancsak I. József idejében kezdik használni a »Deputation« elnevezést is, és így többé nem jelenti ez a kitétel pusztán az I. Lipót alatt szervezett adó- és hadügyi deputatiót. III. (VI.) Károly alatt pedig ez utóbbira a »titkosabb minisztérium« és »titkos deputatio« elnevezések is használatba jönnek. Ilyen titkosabb minisztériumot (bár még nem így nevezve) tett ki az a tizenegy titkos tanácsos is, a kik előtt I. Lipót két fiával, Józseffel és Károlylyal 1703 szeptember 12-én a »pactum mutuae successionis«-ra megesküdött. Egy egykorú tudósítás ezeket a titkos tanácsosokat »a monarchia ügyei miniszterei«-nek nevezi,1 míg a fönti actusról szóló okirat »államtanácsosok «-nak. A magyar rendek ezt az államconferentiát és alakulatait előterjesztéseikben hol »status ministerium«, hol »sanctior senatus« vagy pedig »consilium intimum« névvel illették. Ide, ebbe a főként külügyi véleményező szervbe kéredzkedtek ők be 1712-ben és 1741-ben.2 Meg kell azonban 1 »L'imperatore chiamó il consiglio, dove intervennero solo Ii ministri dell'affare della Monarchia.« Nyomtatott olasz híradás Bécsből 1703 szeptember 15-éről. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban. Zeremoniellabteilung. Idézve Turbanál : Die Grundlagen der Pragmatischen Sanktion. Leipzig und Wien 1911—12, Bd. II, S. 24. 2 A magyar rendek elnevezéseire vonatkozólag v. ö. Kolinovics : Nova Ungariae periódus. Budae 1790, p. 270. — Lustkandl ellenben a »status ministerium« alatt helytelenül az államkanczelláriát (status cancellaria, Haus-, Hof- und Staatskanzlei) értette. (Das ungarisch-österreichische Staatsrecht. Wien 1863, S. 258.) Turba pedig legújabb munkájában a »status ministerium« kitételt