Századok – 1915

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A középkori nevelés története. Ism. Békefi Remig 304

TÖRTÉNETI IRODALOM. 305 logiának egykori szaktanára mind a görög, mind a latin egyházatyák munkáit eredeti nyelvükön tanulmányozza s belőlük rendkívül értékes anyagot hüvelyez ki. Nagy szent Vazul, Alexandriai szent Kelemen, Nazianzi szent Gergely és Aranyszájú szent János mind sorra megszólalnak e műben az ő elveikkel és felfogásukkal. A keresztény erkölcsi nevelésről előadott tanításukhoz minő finom szálakkal és az ifjúkorban élő tanítványok lelkét mily megtermékenyítőleg fűzi meggyőződését a XX. század egyetemi professora, mondván : »Ma sem tehetünk egyebet, mint hogy minden eszközzel igyekszünk az ifjú léleknek tisztaságát megóvni. Ha nem ezt tennők, nem volnánk nevelők. Ma is azt tartjuk az erkölcsi nevelés egyik legfőbb problémájának, miképen lehetséges az ifjút arra képesíteni, hogy indulatain és szenvedélyein úrrá lehessen s tőlük magát tehetetlenül ne hányassa. Ma sem mondhatunk le arról az elvi követelésről, hogy igazi ethikai alapon álló házasság nem lehet más, mint az, melybe férfi és nő tisztán és romlatlanul lépnek be, mert csupán ily frigy biztosíthatja a szeretet és hitvesi hűség állandóságát, a házas élet szentségét és összhangját, testben és lélekben egészséges utódok létrehozását.« (47—48. 1.) Szerző helyesen ítéli meg a görög egyházatyák álláspontját a classicus tudományokra nézve. Természetes volt, hogy ezeket felkarolták, hiszen ha »a keresztény nevelés eszméje merőben új volt is, de eszközeit a régi kultura örökségéből vette«. Megczáfolja azt az állítást is, mintha a latin egyházatyák a classicus irodalom, tudomány, philosophia és művészet iránt ellenszenvvel lettek volna. S e ténynek igazolására Minucius Felix, Tertullianus, Arnobius és Lactantius nyilatkozatainak bemutatása után szent Ágoston egyéniségét mutatja be, kiterjeszkedve e nagy gondolkodó paedagogiai világának és munkálkodásának mindegyik részére s megállapítja róla, »hogy a görög egyházatyáknál szigorúbban, de mégis az övékhez hasonló eklektikus felfogással szemeli ki a pogány tudomány kincseiből azt, a mi keresztény értelemben egyetemesen művelő«. A népvándorlás alatt szereplő népek műveltségének megvan a kapcsolata a római világgal, mert azok a római katholikus egyház vezetése alá jutottak. Sevillai Izidor »Etymologiarum libri«-je, a középkornak valóságos encyklopaediája ; M urticatus Capella a hét szabad mesterség iskolai anyagát először foglalja rendszerbe ; Boethius, korának e legnagyobb szelleme, a philosophus, theologus, költő, szónok és stilista tudását és ügyességét értékesíti görögből latinra készített fordításaiban, magyarázataiban és müveiben. A benedekrendiek monostori iskoláinak kifejlődését és működését szemléletes képben feltárja Századok. 1915. V—VI. füzet. 20