Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

ao MARCZALI HENRIK. Verwalter, Controllor stb. esküdöztek, hogy 4 órája. »Én pedig azt mondom szemetekbe, hogy ti királyi császári gaz­emberek vagytok, mert ezen tallér három fertál óra előtt az én zsebemben volt.« A kapitány ezt bizonyítja és a királyi császári gazemberek elszégyenlették magokat.« Vörös ezek alapján tett jelentést a főcommissariusnak, ellátva azt a szükséges bizonyítékokkal. Megírta még azt is, hogy a sok fölös búzával, liszttel nem tudnak mit tenni, olcsón eladják a szegedi pékeknek — korpa árán. Választ azon­ban ismételt sürgetés után sem kapott. 1789 tavaszán, miután bejárta Újvidéket, Péterváradot és Zimony mellett Banovczén volt téli szálláson, ismét Sze­gedre került. Ott ismét összejött a tavalyi csiny elkövetőivel. A raktári tiszttel, a hogy ő írja »Ferfleks Ferwalter«, igen szé­pen bánt, mert meg akarta tudni, hogyan akadályozhatta meg az ellene készült feljelentés következéseit. Viszont az is nagyon kereste kedvét, mert tartott tőle. Esténként egy korcs­mában szoktak együtt borozni. Heteken át összebarátkoztak, míg végre, mikor a »Ferfleks jól megkótyagosodott, beval­lotta titkát. így szólt : uram ! még ekkoráig senki soha nem nyomozta ki a mi manipulatiónkat, mint te és csodálkozom, hol tanultad ? hogy sarkunkra hághass. De az én eszem mégis meghaladta a te tapasztalásodat. Elmondta aztán, hogy mindjárt a gazember jelenet után tanácsot tartottak az ellenőrrel és elhatározták, hogy fölöslegről számolnak be. Mindjárt elment jó barátjához, a postamesterhez és kérte, hogy az ő — még meg nem irott, de két nappal előre kelte­zett levelét — legalább két órával hamarabb küldje el, mint a commissarius stafétáját. A levélben pedig azt írták, hogy 10.000 pozsonyi mérő feleslegről számolnak be. Es a felesleg abból származott, hogy ők osztrák mérővel mértek, mely valamivel kisebb a pozsonyinál. így történt, hogy nemcsak hogy bajuk nem történt, hanem meg is dicsérték őket. Siet­niök kellett, mert az ellenök bizonyító lisztes és gabonazsákok hosszú sorban ott állottak a Vöröstől lepecsételt templomban. »És azt gondolod, hog}' mi ezt a sok számadást, írást, csak a csekély fizetésünkért vihetjük ? vagy azért nyeljük a sok port ? vagy gondolod-é ? hogy a mi Hofrathunk és az Elsőbbek elélhetnének Budán vagy más nagy városokban a csekély fizetésükből ? ha mi azokat és ők minket nem segíte­nének ?« Kettőkor hazakísérte a »tántorgó német sógort«, de az már hajnalban ismét nála volt térdelve kegyelmet kérni arról, mit részegségében meggyónt. A kegyelmet megnyerte — és még többet vallott. Hét gyermeke van ; mind úri módon

Next

/
Thumbnails
Contents