Századok – 1915

Tárcza - Nagy Géza †; írta: k. z. 225

226 TÁRCZA. ményei, a mikor a turul madárról, a kúnok temetkezéséről, skytha-szarmata maradványokról a magyar népviseletben, vagy árpádkori koponyákról, a nőrablásnak a magyarságban való szerepéről, magyar nőnevekről, az »öt« számnévről, a székely kérdésről, Álmosról, Attiláról, Etzelburgról, Geiza nevéről, Edről és Edemenről, Aladárról, Tündér Erzsébetről és Rozgonyi Piroskáról, vagy a sumirokról, a parthus-ugor érintkezésről, a vogulok őskoráról, a turáni és árja faj jellegzetességeiről értekezik. E hatalmas probléma, mint vár körül, az erődítések egész sorát építette ki Nagy Géza a chronologia, az ethnologia, a nyelvészet, az ős- és népvándorláskori archaeologia terén. A mikor e folyóirat hasábjain (1899) a történelmi korszak kezdetéről, vagy más helyeken a Halley-üstökösről, egyptomi dynastiákról, Dél-Amerika ősrégészetéről, vagy a »Fajunk jövője« cz. (Űj Magyar Szemle, 1902) értekezésében a magyarság történeti elhelyezkedéséről szól, megdönthetetlen időrendi számadataiból olyankor építette fel azokat a ragyogó palotákat, melynek ormai felé mi, a kik közelében éltünk, csak szédülő szemünkkel tudtuk őt követni. Archaeologiai kutatásai példaszerűek abban a tekintetben is, hogy soha nem fúltak belé a tárgyak leírásába, hanem szüntelen a kitűzött czél szemmeltartásával készültek. Erdély vagy a Székelyföld őskora ép úgy mesterére talált benne, mint a fővárosé, a krásznai aranyrudakról épen olyan értékesen tud szólani, mint a hogy az Aurelius császár leánya sírjának legendáját szerte tudja foszlatni. Classicusoknak azonban a népvándorláskori régészethez való adalékai nevezhetők. Két és fél évtizeden keresztül szüntelen szorgalommal gyűjti a magyarországi »kurgánokra«, a kúnhalmokra vonatkozó adatokat s idevonatkozó összefoglaló tanulmányát még az elmúlt évben befejezhette. Régészeti kutatásainak egyik mellékterméke a magyar viseletek és fegyverzet történetével való sűrű foglalatoskodás. Nagy munkája, a Nemes Mihály festővel együtt készített viselettörténete gazdag tárháza az ezernyi apró adatnak, a melyeknek fáradságos munkával való egybegyűjtése Nagy Gézának mindenkor nehéz emlékei közé tartozott ; hálátlan munkának tartotta mindenkor s az is volt az, mert mindenki lebecsüli, bár mindenki — használja. Szinte természetesnek mondható, hogy ilyen universalis irányú kiképződés mellett a genealógia terén is érdemesen dolgozott. Főproblemája megdolgozása közben lehullott harmadik melléktermékül látjuk a magyarországi szláv kérdéssel való foglalkozást. 1879 óta több mint egy évtizeden keresztül izgatja kutatóvágyát ez a kérdés, s a mikor egyrészt Réthy Lászlóval együtt az erdélyi oláhok problémáját iparkodik megfejteni, másrészt a