Századok – 1915

Tárcza - Id. br. Dániel Gábor † 223

224 TÁRCZA. Csak 1865-ben helyeztetett újból vissza ezen hivatalába, majd a midőn annak ideiglenes jellege megszüntettetett, 1875-ben főkirálybíróvá neveztetett ki és egyúttal Székelyudvarhely és Oláhfalu, majd a rákövetkező évben Udvarhely megye főispánja is lett. E minőségében 1891-ig működött, a mely évben nyugalomba vonulva, lelépett a közpályáról. Főispáni minőségében a megyei administration kívül az erdélyrészi társadalmi és gazdasági életben tevékeny részt vett és működése legfelsőbb helyen is elismerésre talált. A fejedelmi kegy magas rendjeleken kívül a magyar bárói méltósággal tüntette ki a megboldogultat, a ki mint az unitárius egyház főgondnoka, egyházi téren is tevékeny munkásságot fejtett ki. Báró Dániel Gábort meghitt, benső barátság fűzte tásaságunk felejthetetlen, nagyérdemű elnökéhez, Thaly Kálmánhoz. Thaly volt az, a ki benne fölébresztette a történettudományok iránti érdeklődést és őt irodalmi munkásság kifejtésére ösztönözte. Az absolutismus csöndes éveiben Dániel Gábor falusi otthonában családja levéltárának irataival kezdett foglalkozni. Figyelmét elsősorban a Rákóczi-kor iratai ragadták meg, a melyeket később Thaly Kálmánnal együtt a »Történelmi Kalászok« cz. munkában közre is bocsátott. Ezek az iratok értékes adalékokat szolgáltatnak a Rákóczi-kor történetéhez és kiadásukkal egy más hazafias czél is nyert szolgálatot. Részben e mű jövedelméből létesítette Dániel Gábor a Széchényi-alapot, a melynek rendeltetése egy szegény vargyasi székelyfiú segélyezése, ki középiskolában folytatja tanulmányait. Történeti kutatásait később sem hagyta abba. Erdély történetének megírására adta magát és azt egy nagyszabású, több kötetes monographiában közre is bocsátotta. Munkája terjedelmes oklevéltárt is foglal magában, a mely a XVII—XVIII. század kulturális és politikai történetéhez érdekes adalékokkal szolgál és ezért méltán tarthat igényt szélesebbkörű érdeklődésre. Dániel Gábornak a történettudományok terén kifejtett munkásságát az illetékes társaságok is elismerték. Társaságunknak, valamint a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmányának tagja volt és e minőségében mindvégig élénk figyelemmel kísérte működésünket, lelkes odaadással és buzgósággal igyekezvén czéljaink megvalósításában közreműködni. A míg kora engedte, szorgalmas látogatója volt üléseinknek ; később, midőn hajlott kora és egészségi állapota ezt már nem engedte meg, elmaradt ugyan üléseinkről, de azért nem szűnt meg érdeklődni társaságunk iránt. Nehezen tudtuk megszokni tisztes ősz alakjának elmaradását üléseinkről és most, a midőn