Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ 1788 — ÇO-IKI HÁBORÚBAN. g> cikkekért. Azt sem szabad elfeledni, hogy sok klastrom el van törölve és így már nem járulhat az ajándékhoz. Ha a Felség ezt kevesli, nem marad más hátra, mint az országgyűlés összehívása, mert adót csak az róhat ki. Ez hadüzenet volt, és a császár annak is vette. Ha lehet, még ridegebben fejti ki álláspontját, mint az előző hónapban.. Chotek javaslatát nem fogadja el : nem engedheti, hogy a secretarius annyit fizessen, mint az elnök. Ha van még igaz magyar hazafiság, elvárja,, hogy megfelelően támogassa oly háborúban, melyet Magyarország határainak és lakosságának védelmére visel. »Pénzt nem követelek, különösen mivel most oly szemtelen, vakmerő és alaptalan az ország hangulata. De ha nem adnak, kevesebbet költhetek reá és így jobban kell megterhelnem az országokat és egyeseket egyaránt.« »A papságot soha sem szabad ingyenajándék adására felszólítani, mert ezzel halomra dőlne az a szent és tagadhatatlan elv, hogy csak haszonélvezője javadalmainak s csak tiszte fejében kap tisztességes ellátást. A többi mind a vallásalapot illeti, mely azt lelkipásztorkodásra, tanításra és a szegénység enyhítésére fordítja. Különben is, mint valódi fizetett hivatalnokok (Staatsgagisten), nekik is arányosan kell fizetniök az adót, kivéve természetesen azokat, kik congruájukból élnek.« »A múlt porosz háború mutatta (1778—1779) mit ért ha huszárokat, lovakat és ökröket állítanak »ajándékba, milyen szemét népet és milyen gebéket kaptak és mégis mennyi czímet, jelvényt, jutalmat, köszönetet kellett nekik olyan dolgokról juttatni, melyek csak az újságban voltak használhatók.« A császár a kötelességet, a kanczellária a kiváltság jogát tartja szem előtt. Már most megjegyezhetjük, hogy ez a végtelen sok és érdekes elvi fejtegetés, lényegében csak szóbeszéd. Mert a fődolog, a sereg ellátása, biztosítva volt. József bureaukratiája, aránylag súlyos viszonyok közt, megfelelt. Abban az országban pedig, mely közlekedés híján zsírjába szokott fúlni, gazdaságilag csakugyan haszonnal járt a háború. Mert jobb fél piaczi áron is eladni a jószágot és gabonát és takarmányt, mint egyáltalában el sem adhatni. Radetzky emlékirataiból látjuk, hogy a hadsereg el volt látva, és ha nem ért el sikert, ennek oka nem táplálék, vagy takarmány hiányában keresendő. Pénzt nem kíméltek tőle : a háború három