Századok – 1915
Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76
ao MARCZALI HENRIK. éve alatt 220 millió forintot költöttek a seregre, pedig a hadiadó alig hozott évi 6 milliót. Ezért, mielőtt az elvi kérdést tovább fejtegetnők, nézzük közelről a beszerzés gépezetének működését. Erre nézve rendkívül becses anyagot nyújtanak Farádi Vörös Ignácz országos hadibiztosnak kiadatlan emlékiratai.1 Vörös Ignácz Sopron megyéből, hónából, fiatalon került Temesbe, hová gróf Niczky Kristóf — szintén sopronmegyei — hívta, mikor a három bánsági megyét szervezte. 1778-ban főbiró lett, 1788-ban »Hadi Provinciális Commissarius«. Neki kellett a várak és kórházak ellátásáról gondoskodni ; e czélból a szükséges árúkat beszerezni és hajón rendeltetési helyükre vitetni. A kifizetés a péterváradi főparancsnokság hadipénztárából történt. »A Felséges II. József császártól azt a parancsolatot kaptam : Hallja, a pénz az enyém, az árúkat maga vásárolja. Vásároljon jó, használható, tiszta árút, ne kímélje a pénzt, különösen kórházaimtól nem, külömben fejével felel.«2 Jöttek h át a kereskedők, kiktől hajcszámvette a terményeket. »Több ízben 1000 arany ajándékkal kínáltak, vagy háromszor az ezer aranyakat az asztalomra tették, de Isten kegyelméből az arany csengése lelkiismeretem nyugalmát soha meg nem zavarta.« Egyszer eljött hozzá egy német társaság, kérte, vegye meg egy nagy hajón hozott árúit és 1000 aranyat igért, ha az egészet megveszi. Válasza az volt, hogy megnéz mindent, ha jónak tartja, megalkuszik velők és meg is veszi, de ajándékot el nem fogad. Vásárolt is vagy 65.000 frt. árút. Erre ketten hozzájöttek és elhozták az ezer aranyat. Vörös nem fogadta el ekkor sem és mikor unszolták, fenyegette őket, mire elmentek. Mivel pedig e két kereskedő »qualificatus« ember volt, kit addig soha se látott, a fénylő aranyak meg egészen uj veretűek, az a gondolata támadt, hogy a császár azért küldte őket, hogy őt próbára tegyék, »mert Józ'sef császárnak sok ily furcsaságai voltak.« Megtörtént aztán, hogy egy újvidéki rácz bort kínált megvételre, de ő nem találván azt jónak, nem vásárolt. A kereskedő boszút akart állani és mindig ott leselkedett a Dunánál. Jöttek tolnai magyarok ötszáz akó borral, a rácz ennek árát lealkudta 3% forintjára. Vörös pedig, ugyanazt a bort 4]/2 forintjával vásárolta meg. Nem is késett a fel-1 Ezek felhasználását Vörös László úr ő excellentiája volt szíves nekem megengedni, miért e helyütt is hálás köszönetemet fejezem ki. 3 Sonsten nehme ich ihnen beim Kopf.
