Századok – 1915

Történeti irodalom - Kempelen Béla: Magyar nemes családok czímerei. I. Ism. Dőry Ferencz 184

TÖRTÉNETI IRODALOM. 21?" könyv a fősúlyt az illustratiókra helyezi s a czímereknek csaknem felét színezve, vagy legalább egy színben megrajzolva külön táblákon közli, addig Kempelen többnyire csak czímerleírást ad s csak egy kis részt, az I. kötetben mindössze 80 czímert tesz közzé a szövegbe nyomott, heraldikai színjelzéssel ellátott rajzokban. Kempelen programmja elvi szempontból hibás. Az ilyen czímereskönyv ugyanis nemcsak a szakemberek, hanem egyúttal a nagyközönség részére készül ; a közönség azonban elsősorban illustratiókat keres; mert leírások alapján — főleg a minőket Kempelen ad — a legtöbb esetben aligha lesz képes a czímert helyesen megszerkeszteni. Azzal, hogy Kempelen a kötet elején egy táblázatban összeállítja az ú. n. mesteralakokat (azaz a czímerpajzsnak különböző módon való osztásából keletkező czímerképeket) s megmagyarázza a vonalakkal és pontokkal való heraldikai színjelzés módját, még nem sokat segít. S ha már a kiadás költséges volta nem engedte meg valamennyi czímernek rajzban való közlését, akkor, ha a szerkesztő a tudomány érdekeit tartotta volna szem előtt, legalább azokat a czímereket kellett volna megrajzoltatnia, melyek eredeti czímereslevélben maradtak fenn. A czímerek apró részleteit és stylusát ugyanis — melyek a heraldika tudományos müvelésénél fontosak lehetnek — legtöbbször lehetetlen egészen pontosan leírni. Kempelen azonban az illustratiók kiválasztásában minden rendszer nélkül jár el ; nála, úgy látszik, kevésbbé a tudomány érdeke,, mint inkább üzleti szempontok voltak a döntők. Legalább erre mutat a kötetben épen az említett mesteralakok táblázata alatt olvasható kis hirdetés : »A jelen kötetben közölt czímerclichék és az alapjukat képező tollrajz szerzőnél az érdekelt családok rendelkezésére állanak. A csak leírásban közölt czímerekről kívánatra szintén készülhetnek tollrajzok és chlisék.'< Egyik főhibája továbbá a munkának, hogy nem teljes ;: még abban az értelemben sem, hogy legalább mindazokat a czímereket felölelné, melyeket a szerkesztőnek módjában lett volna közölni. Ez a válogatás azonban tervszerűen történt. Kempelen ugyanis, mint a Bevezetésben írja, abból az elvből indult ki, hogy a heraldika a nem fejedelmi adományon alapuló, tehát önként felvett czímerektől megkívánja azt a feltételt, hogy használatukban állandóság és következetesség nyilvánuljon meg, s hogy szerkezetükben megfeleljenek a heraldika törvényeinek. Ez alapon azután »a czímerpecséteken alapuló czímerek« közül mindazokat, melyek e feltételeknek nem feleltek meg, kizárta a közlésből. A felállított elv ugyan hetyes, s az sem tagadható, hogy az eddigi czímereskönyvek adatai megrostálásra szorulnak ; gyakorlati alkalmazásában azonban nem terjedhet ez az.