Századok – 1915

Történeti irodalom - Biró Venczel: A római katholikusok helyzete és hitélete Erdélyben a jezsuiták első betelepítése idején 1579–1588. Ism. –k 116

ÉVSZÁZAD 1814—I9I4. I23 harczok tükröződnek vissza az összes hazafiak felszólalásaiban, természetesen egyéniségük és világfelfogásukhoz mérten. De megannyian a történelmi hagyományok és a jogfolytonosság alapjain állanak. Az új Magyarországnak ezt a 190 esztendőt, a mely alatt a nemzet küzdött és vérzett, extensiv munkával kellett helyrehoznia. Ez a mi mai nemzedékünk, a mely az elődök munkájára épít, immár rohamosan hozzásimul a nyugateurópai fejlődéshez. Előbb egy-egy eszmének huzamosabb időre és átalakulásra volt szüksége, a míg hozzánk eljutott és a míg a magyar felfogás kohójában átalakult. Ma már, midőn 22.000 km. vasúti hálózat épült ebben a mi új Magyarországunkban és 27 úgynevezett benyiló állomás köt össze minket a nyugattal, északkal, déllel és kelettel, még pedig a nyugattal 12, az északkal 7, a déllel 6, a kelettel 2 : ezek a nyugat-európai eszmék rohamosan jutnak el hozzánk s a technika vívmányaival úgyszólván nyers alakjukban találnak visszhangra mindenfelé. Ma már benne vagyunk ez emberiség egyetemében, közvetlenül hozzá vagyunk csatolva az európai gondolatvilághoz, melynek gyors terjedését még az Urál-hegység sem akasztja meg. E körülménynek tudható be, hogy a régi és az új világfelfogás között erős hullámzás észlelhető ebben a nemzedékben. Ennek az általunk képviselt történeti iskolának és a radicalis fejlesztés híveinek vibratiojából kapjuk meg az eredőjét a jelen magyar gondolkozásnak. Ennek a hullámzásnak jellemző vonása az a skepsis, a melyet sokfelől támasztanak a régimódi eszmék tartalma iránt. Pedig nincs vészesebb áramlat a skepsisnél. Behatol az egyesek agyába, éleseszű, tanult emberek elvesztik hitüket a múltban, a jelenben csak rosszat látnak és a jövő felett kétségbeesnek. Az ilyen meggyőződés ellen hiábavaló minden ellenvetés. Apránként elfárad a legszívósabb harczos is, mert kinyilatkoztatásokkal szemben hiábavaló minden küzdelem. De reánk, történeti alapon álló magyarokra nézve a multunkba vetett hit az absolut igazság erejével hat. Nekünk az rendíthetetlen, mondhatni vallásos meggyőződésünk. Ha ebben nem hiszünk, ha ezért a hitünkért nem dolgozunk, akkor hiábavaló minden tudomány, eszme és minden, a mi vele összefügg. Ezért tették ezt elődeink gondolkozásuk és tevékenykedésük középpontjává. Ezt kell vallanunk nekünk is. S ha ezt cselekedjük, akkor nekünk, epigonoknak is meg van az a megnyugvásunk, hogy mi is részt vettünk a harczban és az eredményből mi is kivesszük a magunk részét.