Századok – 1915

Történeti irodalom - Biró Venczel: A római katholikusok helyzete és hitélete Erdélyben a jezsuiták első betelepítése idején 1579–1588. Ism. –k 116

126 THALLÓCZY LAJOS. Nem feledkezem meg a magyar újabbkori történetírás első missionáriusáról, társulatunk feledhetetlen emlékű statorának : Thaly Kálmánnak s a lelkes gróf Teleki Gézának buzdító felszólalásairól. Thaly magot hintett mindenfelé, Teleki Géza pedig szívósan hirdette társulatunk missióját. Ugyancsak ebben a szellemben nyilatkozott 1911-ben társulatunk ügyvezető első alelnöke s fenntartó oszlopa : Csánki Dezső. Nos, igen tisztelt közgyűlés, ha eleddigi fejtegetéseimet figyelmükre méltatták, bizonyára igazoltnak találják, hogy 1867 óta tudományunk vezetői egy s ugyanazon hangon majdnem szószerint való egyetértéssel fogták fel a nemzeti lét nagy problémáit. Alig hervadtak el Horváth Mihály, gróf Mikó Imre s Ipolyi Arnold sírján a virágok, eszméiket, a nemzetnek hazaszeretetből való féltését és az egyetértést hirdetik a nyomukba lépő vezetők s az újabb történelmileg gondolkozó nemzedék. Mondhatok-e én, az epigon olyat, a mit ezek után megszívlelni érdemes ? Megkísértem, mert tartozom vele Önöknek s társaimnak. II. 1825 óta 89 esztendő telt el s ha egy nemzedék átlagát 35 esztendőre tesszük, immár 3 generatió is belejut e majdnem százados fejlődésbe. Természetesen a nemzedékek működési tartama közt szabatos korrendi határvonalat húzni nem lehet. Azok az eszmék, a melyek az egyik nemzedéket foglalkoztatták, a másikban a külső hatásokhoz hozzásimulva módosult formájukban továbbfejlődnek, új eszmékkel bővülnek és így a fejlődés menete mindig elütő színezetet nyer. Társulatunk elnökei a második nemzedék eszmeharczosaihoz tartoznak, a kik a nemzet létéért szóval és tettel küzdöttek. Ma már szinte feledésbe megy, hogy a mi magyar középkorunk és az új kor között egy 150 éves — és hogy ha az átmenet idejét is hozzászámítjuk —, majdnem 190 esztendős korszak mult el a pragmatika sanctioig, a midőn a mai formájú magyar államnak az alapjait lerakták. Ez a közbenső, mondhatnám balkáni korszak úgy tűnik fel, mintha hatalmas árvíz tolult volna a Duna medenczéjébe, roppant szikladarabokat sodorván magával. Miután az áradat a török visszaszorításával mindinkább elvonult, óriási munka kellett a törmelékek, a romok eltakarításához és az új állami berendezéshez. Ezek a létfenntartásért vívott