Századok – 1914

Tárcza - Szabó Dezső: Rákosnak hívták-e Magyarországon az országgyűlést? 760

TÁRCZA. 821 előfordúl, s viszont mely idő az, a mikor nálunk az országgyűléseket Rákosnak hívták. Az előbbire nézve egészen világos a felelet : a legrégibb olyan alakulás, a mit a. lengyelek rokosznak neveznek, 1537-ből való, de a rokoszok igazi kora csak a XVI. század második felében kezdődik, virágzásuk pedig csak a XVIII. századra esik. A második kérdésre nézve is világos Divéky álláspontja : Rákosnak nálunk a Jagellók korában hívták az országgyűlést, a mikor is »a két ország között való sűrű kapcsolatok íolylán természetes, hogy a lengyelek tudomást szereztek a Rákoson taitott országgyűlésekről«, (141. 1.) Nézzük most már, mik azok a közvetett és közvetlen bizonyítékok, a melyek a fent említett átvétel lehetőségét igazolják s megállhat-e az, a mit Divéky mint újat mond,, hogy t. i. nálunk Rákosnak nevezték az országgyűlést s ennek következtében a lengyel rokosz magyar eredetű. Egyik közvetett bizonyítéka Divékynek egy XVII. századi lengyel kéziratnak a rokoszról adott következő meghatározása : »rokosz ... in qua armati in comparum amplitudine de summa rerum sine rege, sine senatu statuunt«. A Jagelló-korabeli országgyűlések között keres tehát példát arra, hogy a diéta sine rege és sine senatu tanácskozott. Ilyen országgyűlések szerinte először : az 1505-i, a mely »sine rege« folyt le s éle egyenesen Ulászló ellen irányúit, másodszor : az 1525. évi hatvani országgyűlés, a melyen viszont »sine senatu« tanácskoztak, a miből azt következteti, hogy »főleg ez országgyűlések szolgálhattak alapúi a »rokosz« szó fogalmának kijegeczesedéséhez«. A hasonlat azonban meglehetősen sántít, mert természetesen nem két országgyűlésnek együttvéve, hanem egy és ugyanazon országgyűlésnek kellene ugyanazon tulajdonságokkal bírnia, mint a rokosznak, hogy a magyar országgyűlést és a lengyel rokoszt azonosaknak jelenthessük ki. De azonkívül van itt egy kis félreértés is. A rokosz nem országgyűlés, hanem egy olyan nemesi fegyveres confoederatio, a melyhez a király nem csatlakozik,1 az említett két országgyűlés pedig nem a nemesség egy részének a király ellenére való confoederatiója, hanem olyan országgyűlések, a melyeknek határozataihoz a király egyaránt hozzájárult. így tehát ezek egyikében sincsen meg a rokosznak az a jellemvonása, hogy a király nem csatlakozik hozzája s így nem is szolgálhat bizonyítékúl arra nézve, hogy a magyar országgyűlés és a lengyel rokosz azonosak volnának. 1 Hüppe, A lengyel alkotmány története 213.