Századok – 1914

Történeti irodalom - Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I–III. köt. Ism. Pethő Sándor 55

'58 TÖRTÉNETI IRODALOM. világos volt előtte az is, hogy Bismarck az észak-német szövetség megalkotásában nem láthatja a német kérdés végleges megoldását. Andrássy arról is meg volt győződve, hogy nincs oly •érdeke a német szövetségből kiléptetett monarchiának, mely azt parancsolná, hogy a német egységi mozgalomnak elébe vesse magát s nincs is elég ereje ily koczkázatos vállalkozásra. Ezen a ponton kellett találkoznia Bismarck és Andrássy politikájának. A dualismusnak s ennélfogva a magyarság világpolitikai elhelyezkedésének érdeke azt követelte, hogy a szláv gyűrű által körülfogott magyarságnak az új német birodalom legyen a diplomácziai fedezéke. Az meg természetes volt, hogy ezt a politikai rögtönzést nem vihette keresztül az osztrák politika kitaposott országútján haladó régi diplomata ; az az államférfi, a kinek a revanche pour Sadova volt az egyetlen eszméje, 1871 nyarán már egy élő anachronismus volt a külügyminisztériumban. Ettől az időtől fogva Andrássy Bismarck oldalán a közép-európai creatiónak egyik demiurgosa lett. Wertheimer művének második és harmadik kötetében fokozott figyelemre méltatja azt a viszonyt, a mely Bismarck és Andrássy, az új német birodalom és a dualistikus monarchia közt 1871 óta képződött s a mely amaz idők világpolitikai mozgalmainak egyik tengelyévé vált. Bismarckban és Andrássyban egészben véve sok volt a rokon vonás, akár multjukat, akár politikai jellemüket vizsgáljuk. A tettek e két férfia előtt semmi sem volt ellenszenvesebb, mint az ideologia és a frázis. Mindketten azok közé az államférfiak közé tartoztak, a kiket nem annyira elméleti, mint inkább gyakorlati megfontolások vezéreltek. A kettejük közt való különbség kevésbbé mutatkozott a nézetekben, mint a vérmérsékletben, egész magatartásuk kisebb vagy nagyobb élénkségében. Kétségkívül kettőjük között Bismarck nemcsak egyénileg képviselt nagyobb erőt, mint kitűnő kortársa, de »alakja hatalmasabb méretű talapzaton is állt, mint Andrássyé«. Eltekintve az erők quantitativ méreteitől, Andrássy egész eljárásában is simább és türelmesebb volt, mint a vaskanczellár. A politikai arénán, a hol a német egység megteremtőjével a magyar grófon kívül egy Disraeli, egy Gorcsakov viaskodtak az elsőségért, Bismarck a német erő akrobatája, Andrássy pedig az osztrák-magyar mérleg egyensúlyművésze volt. Innen van, hogy Bismarck szállóigéi a nyers és féktelen erőnek, holott Andrássyéi inkább a finom elmeélnek és szellemnek kinyomatát viseük magukon. A kortársak följegyzéseiből tudjuk, hogy Andrássy már puszta megjelenésével, sötét, szellemet szikrázó szemeivel, küzdelmektől felszántott, érdekes arczával, sovány, de elegáns és hajlékony termeté-