Századok – 1914

Történeti irodalom - Lechner Jenő: Tanulmányok a lengyelországi és felsőmagyarországi renaissance építésről. Ism. Divéky Adorján 622

TÖRTÉNETI IRODALOM. 623 csak egy kis részt szakít ki belőle s ebből a töredékből nem képes az egészet kiegészíteni s teljesen helytelen képet alkot magának. Hibája továbbá az is, hogy hiányosan ismeri az e kérdésre vonatkozó lengyel irodalmat. A hely szűke miatt nem terjeszkedhetünk ki minden hibára csak egynéhányra akarunk itt reámutatni. Hibás mindjárt az első ábra, mely a kulmi városházát ábrázolja, mert ez nem Csehországban van, mint a szerző állítja, hanem a Visztula alsó folyása mellett Tliorn és Danzig közt, az egykori Lengyelország területén s teljesen beleesik a lengyel művészettörténelem keretébe. A reá való hivatkozás tehát minden alapot nélkülöz. A többi osztrák, morva és cseh emlékekre való hivatkozás se mond semmit, mert hisz az impulsus olasz földről indult meg, természetes tehát, hogy egy-két szórványos eset itt is előfordul s egyébként is ezek közül több más művészeti hatásra vezethető vissza s nem rokon a lengyelországiakkal. Helytelen a szerző állítása, hogy a lengyel és magyar renaissance emlékek charactere »a földrajzi közelség daczára sem egyező« s ezért nem kell lengyel impulsust keresni azok kifejlődésében. Ha jobban összehasonlítjuk az emlékeket igen sok hasonlót találunk a lengyel és magyar attikás motívumok közt. Azt mondja pl. szerző, hogy a bethlenfalvi kastély »építőmotivumai lengyel földön fel sem találhatók«. Hogy a sok közül csak egyet említsek, ott van a miedzybozi várkastély, melynek szakasztott olyan oromzata van, mint a bethlenfalvinak. Szerző szerint e stílus Veronától, Veneziától Alsó- és Felső-Ausztrián és Szilézián keresztül a mai »Galíciáig« s ugyanígy Pozsonyon át a Szepességig és Sáros megyéig sőt Erdélybe is eljutott. Hátha ilyen úton ment, miért van az, hogy Ausztriában. Pozsonyban alig van ilyfajta emlék, hanem annál több van a Szepességen és Sáros megyében ? Mivel magyarázza meg szerző e nagy ugrást ? Hisz ha ezen az úton ment, akkor Pozsonyban, az alsó bányavárosokban (Körmöczbánya, Beszterczebánya stb.) nagy számmal kellene lenni ily emlékeknek. Nem állja meg a helyét a szerző amaz állítása, hogy nálunk e stílus hasonlíthatatlanul általánosabb, mint a lengyel földön, s hogy mi oly typusokkal is rendelkezünk, melyek ott merőben ismeretlenek. Ez az állítás csak azt bizonyítja, hogy a szerző a lengyelországi emlékeknek csak igen csekély részét ismeri. Az is teljesen téves állítása, hogy nálunk nagy számmal voltak ily stílű váraink, míg Lengyelországban úgyszólván csak a Szepességgel és Sáros megyével határos Galíciára szorítkoznak.. Ha a szerző ismerné az orosz- és poroszlengyelországi emlékeket, nem állítana ilyet.