Századok – 1914

Történeti irodalom - Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I–III. köt. Ism. Pethő Sándor 55

'56 TÖRTÉNETI IRODALOM. tiális államférfiúi« jelentőségének. Hőse alakját egy széles, talán nagyon is túlbő láthatár és egy nem minden részletében megbizható, ha egészben véve nem is elhibázott korrajz középpontjába állította. Módjában volt hozzáférkőznie az események földalatti gyökereihez s az adatoknak oly arzenálját vonultatja fel, a melyet a még fel nem használt nyilvános és magánlevéltárak készlete egyaránt becsessé és bőségessé tesz. E mellett a szerző nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy e munkáját a külföld számára is irta, a melynek alkalmat nyújtott a magyar szabadságharcz és a kiegyezés korával való elfogulatlan megismerkedésre. Az első kötet az Andrássy-család múltjának vázlata után azonnal egy nagyszabású politikai életrajz arányaival indul meg s ha a szerző kitaposott módszeres úton halad is, viszont el kell ismernünk, hogy a terjengős történeti háttérben sem veszítjük el szemünk elől a főalakot, a melynek psychologiai fejlődéséből ugyan semmit sem rögzit meg, de egyetlen — még oly jelentéktelen — adatot sem utasít el magától, ha az a hősre vonatkozik. Módszere leíró, de mindenben szigorúan a tényekre kapaszkodó s ment mindenféle önkényes és henye föltevésektől. Előadása narratív, az adatokat nem genetikai rokonságuk, hanem kronológiai egymásutánjuk alapján rendezi, viszonyítja ;. seholsem filozofál, hanem historizál. Andrássy Gyula politikai fejlődésében keresztülment a reformkorszak három nagy vezéralakjának iskoláján. Egy időben megadatott neki, hogy Széchenyi, Kossuth és Deák barátságát élvezze s bizalmukat bírja. Széchenyi állapította meg róla első ízben, hogy a fiatal mágnásban nagy revelatiók szunnyadnak. Kossuth volt első politikai vezére, a kinek a szabadságharcz alkonyán és az emigratióban kitűnő diplomatiai szolgálatokat tett. 1850-ben azonban, mint az Ecletic Revieu-ben megjelent politikai tanulmánya bizonyítja, Magyarország jövő helyzetéről gyökeresen máskép gondolkozott, mint Kossuth. Ellentétben ugyanis az egykori kormányzóval, ki mindig európai conflagratióra gondolt, hogy ezek felhasználásával sereg élén térjen vissza hazájába : Andrássy végleg leszámolt a forradalmi üzelmekkel és kiegyezés útján akarta helyreállítani az elkobzott alkotmányt. A szabadságharcz nagy tanulságain okulva, a hatvanas évek elején mint kész reál-politikus áll Deák oldalán, kinek a parlamenti vitákban új szempontokban bővelkedő segéde volt. Míg ugyanis Deák szigorúan törvényes és magyar közjogi álláspontból mérlegelte, Andrássy inkább a nemzetközi politika távlatából világította meg a kérdéseket. Andrássy azonban nem az ellenállás, illetőleg az ellenzék tábora élén aratta igazi sikereit.