Századok – 1914

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A moldvai csángók eredete 545

A moldvai csángók eredete. Sok magyarnak fájt már a szíve, hogy a magyar nemzetnek egy kis ága letörött a fájáról és már századok óta más országban, tőlünk idegen nemzet közt legalább is a magyar nemzetre nézve haldoklik. Miért mentek ki ? Miért különböznek annyira a többi magyaroktól, hogy csak egyedül ők mondanak s, cs, zs hangok helyett sz, cz, z hangokat, s bármennyire szidták és csúfolták is őket, bármennyire ki is volt téve nyelvük századokon át a székely tájszólás hatásának, arról még ma sem tudnak egészen leszokni ? Ez két olyan kérdés, hogy kielégítő feleletet máig még senki sem adott reá. »Nem tudjuk biztosan, — írja Rubinyi Mózes a moldvai csángókról szóló legújabb értekezésében 1 — akkor maradtak-e a Szeret és Moldva mentén, mikor még nem jutott el a magyar nemzet a Tisza-Duna partjára és Etelköz volt ideiglenes hazája, avagy ifjabb magyarországi, közelebbről székely telepítések-e ? « Megjegyezzük itt, hogy nem az egész mai moldvai magyarságról, hanem csak a XV—XVII. századokban már ott lakó csángó magyarokról beszélünk, mert nagyon jól tudjuk, hogy 1600 után megindult a székely kivándorlás is és a székelyek lassan-lassan átalakítják, elszékelyesítik a csángó magyarokat, úgy hogy a déli csángó falvakban, — mint Rubinyi megjegyzi — Forrófalván, Klézsén már alig van csángó sajátság.2 De miért van nagyobb részénél még ma is, miért volt 50 év előtt még jóformán mindnyájoknál az a sziszegés ? E különös jelenség megmagyarázását nálunk először Munkácsi Bernát kísérelte meg. Ö kimutatja, hogy a régi kún nyelv ilyen sziszegő török nyelv volt s már most Weigand nyomán a csángók ezen sziszegő (zs, s, cs helyett cz, sz, z hangokat ejtő) nyelvjárását annak tulajdonítja, hogy a csángók eredetileg kúnok voltak és midőn magyarokká váltak, régi nyelvük ezen sziszegő sajátságát áthozták a magyar nyelvbe is. Az elmagyarosodást pedig akként magyarázza, hogy a XIII. században Moldvában magyar hitterjesztők nyerték meg a kúnokat a kath. vallásnak, s a tatárjárás alkalmával 1 Ethnographia, 1901. 115. 1. 2 U. o. 166. 1. Századok. 1914. VII—VIII. füzet. 35