Századok – 1914

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A moldvai csángók eredete 545

546 DK. KARÁCSONYI JÁNOS. egy kis csoportjuk a Szeret mentén visszamaradt. A magyar politikai hatalom terjesztésével az előbbre nyomuló székelység és a magyar papok hatása alatt e szeretmenti kúnok elmagyarosodtak épen úgy, mint a magyar alföldre szakadt vérrokonaik. Egy szóval a csángók tulajdonképen elszékelyesedett kúnok.1 Én úgy látom, Munkácsi abbeli állítása, hogy a sziszegés a moldvai csángók tájszólásában a régibb török nyelvből áthozott sajátság, nyelvészeti szempontból megáll. Legalább 12 év óta senki ez ellen föl nem szólalt és a mindennapi tapasztalat is igazolja, hogy ha valamelyik falu elmagyarosodik, a régebbi pl. tót vagy német nyelv sajátsága ezen megmagyarosodott falu tájszólásán megérzik. De történeti szempontból annál több és nagyobb kifogásom van azon állítás ellen, hogy a csángók a Szeret vidékén visszamaradt kúnok elmagyarosodott maradványai lennének. Először is a XIII. század elején, midőn a kúnok megtérítése kezdődött, Moldvában már nem is laktak kúnok, mert az már valamelyik Brodniknak nevezett szláv népnek birtokában volt. Világosan kitűnik ez a Kún- és Borodnokországok részére alapított miikai (milkovi) püspökség történetéből és a barczasági német lovagok számára adott kiváltságlevélből. Nevezetesen ez utóbbiból kitűnik, hogy a későbbi Moldvának az ugyancsak későbbi Háromszékkel érintkező része már a borodnokoké volt.2 1238-ban e borodnokok meghódoltak a tatároknak és így akkor kikerülték a megsemmisülést, de 1254-ben hiába újították meg a meghódolást és az évi adófizetést, mert 1263-ban csak megsemmisítették őket a tatárok.3 1263-tól 1346-ig Moldva területe a kipcsaki tatár kánsághoz tartozott. Igazoljuk ezt a következő adatokkal. 1278-ban írja a pápai kanczellária, — pedig neki jó értesülései voltak — hogy a régi kún püspökség székhelye Milkó (civitas de Milco, hibás olvasás következtében »de Multo«) a tatárok birodalmában, illetőleg azok országának határán áll (in confiniis Tartarorum posita).4 1316-ban írja a ferenczrendű kolostorok összeállítója, hogy a marosvásárhelyi kolostor Tatárország széléig (in metis Tartariae) fekszik.6 1324-ben I. Károly Erdélyben időzvén,. 1 Ethnographia, 1902. 433—440. 1. 2 Századok, 1908. 610—614. 3 U. o. 4 Theiner : Monumenta Hung. s. ill. I. 337. 1. 5 Analecta Franciscana IV. 554. 1.