Századok – 1914

Történeti irodalom - Szalay László levelei. Kiadta dr. br. Szalay Gábor. Ism. Závodszky Levente 512

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 514 van s Beöthy Sándor személynöki itélőmester mellett királyi táblai felesküdt jegyző és Máy József ügyvéd mellett dolgozott. 1833-ban ügyvédi oklevelet szerez és praxist kezd. Mélyíti jogi tanulmányait s hogy mely irányban, azt csak későbbi leveleiből állapíthatjuk meg, mert hosszú hét évi megszakítás van a gyűjteményben. Munkássága már termi gyümölcsét ; 1836-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagja »irodalmi munkássága és nyelvismeretei alapján«. Gyakorlati pályája azonban nem kötötte le. Lelke ismét erős próbát állott, de 1838-ban már megnyugvással írta Kölcseynek : »elvégre még én vagyok a nyertes, mert egy jó dosis megvetésről rendelkezhetem emberek és viszonyok számára, mely jobb pillanataimban sajnálkozásra megy által, de soha nem gyűlöletre. Ezzel s az úgy nevezett szeretettel felhagytam s ne mondja senki, hogy káromra.«1 A kellemetlenség azonban nem szegte szárnyát. A hazai jogot a nyugati tudományos eredményekkel akarta felfrissíteni. E czélra jogi folyóiratot indít meg és Kölcseyt is kéri, hogy dolgozzék bele. Maga is szorgalmasan tanul és joggal lenézi a compendiumokból élősködő nagyképüeket, »kinek ma egy Handbuch des Staatsrechts tévedett kezébe, holnap az általános politikai reform paripáján találni.«2 Már mint politikai reformer tűnik fel. Haladására büszkék Szemere és Kölcsey is : a mi Laczink néven emlegetik leveleikben. Látják gazdag ismereteit, de — Kölcsey szerint — még »felhős érzelem szóll belőle. Küszdésén még nem esett keresztül.« E korbeli tanulmányaiban Kölcsey a maga hatását veszi észre s Szemerének meg is írja : »a levél (t. i. Szalayé, mit Szemere küldött el Kölcseynek) tudományos része saját studiumaim tárgyáról emlékezik«, majd dicsérőleg hozzáteszi : »én Laczinak minden irományaiban mélységet és melegséget találok ; két tulajdon, mik közül az első nálunk igen ritka, a másikkal egyesülve pedig még ritkább.«3 Lelki állapota is javul. 1838-ban jó barátjánál, báró Eötvösnél mulat Borsod« ban, majd Párádon »egy igen poshadt forrás nymphájánakudvarol. Még ugyanaz évben a Magyar Tudós Társaság a törvénytudományi osztály rendes tagjává választja. 1838/39, majd a következő évben külföldön jár, Németország, Belgium, Francziaország, Németalföld és Anglia nevezetesebb városait kereste fel hogy tanulmányait kibővítse és az Akadémiának magyar történelmi vonatkozású adatokat gyűjtsön. Ismeretei és dolgozatai felhívták rá a figj'elmet s 1840-ben 1 U. o. 67. 1. — 2 U. o. 70. 1. — 3 U. o. 71. 1.