Századok – 1914

Történeti irodalom - Szalay László levelei. Kiadta dr. br. Szalay Gábor. Ism. Závodszky Levente 512

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 513 lint, soha pártok szelleméből ; lelkem ellenmondást tűrni, erős. Czivakodni soha nem fogok. Gyermekek s pondrók dolga a czivakodás — s Berzsenyivel mondja — a bölcs nyugszik, mint a sárkány a sziklaüregben.«1 Lelke ifjúsága daczára zsibbadt, vígsághoz nincsen kedve. »Kisfaludy Károly vagy mint önérzettel ír j a — ami Kisfaludynk — közelgő vége még szomorúbban hangolta. Szórakozása, öröme az irodalmi olvasmányok, a melyek felejtették lelki bánatát s mint Kazinczynak meg is vallja — elbájolva stílusától — az Erdélyi Levelek »velem egy szép éjtszakát átvirrasztatának«.2 Sötét lelki hangulatát már maga is sokalja. Szemerének küldött kritikáját élénkebb hangon írja, mert »az érettséget affectáló ifjú nevetséges carricatura s így ez a kis Burschismus nem fog ártani.«2 Barátságukat azonban 1830-ban félreértés zavarta meg. Szalayt érzékenysége, ifjú heve, önérzetessége e miatt tartózkodásra késztette, de Kazinczy közbenjárására ő kezdte meg újra az érintkezést Szemerével, mert »Becsületesen gondolt, úgy hiszem, akkor is, mikor szavai nem becsületesek voltak.«4

Viszonyuk ez időtől fogva mind bensőbb lett és Szalay büszke is volt Szemere barátságára. Azonban már nem sokáig működtek együtt. A szépirodalom s a kritika hem kecsegtette sikerrel, — elpártolt tehát tőlük. 1831-ben Szemerének elárulta tervét. »Kedvem és studiumom engem jelenleg más pályára vonz. Kétség kivűl, mert vocatióm nem literarius, habár ennek kora megismerésére az is segélhete, hogy az Észrevételek és Bimbók nem úgy fogadtattak, mint reméllém és reménylhetém.«5 Még helyes kritikai érzékkel ajánlja Szemerének báró Éötvös Józsefet, »ki literatúránk dísze s nemzetünk kevélysége leend«, de már keresi ugyanott az összeköttetést Kölqsey Ferenczczel, hogy nála patvaristáskodjék. Szemere ajánló »tízsora« megtette a hatást s ezek segítségével Szalay jogi tanulmányai után 1831 végén Kölcseyhez indul. Hálás szívvel, érzékenyen vesz búcsút Szemerétől. »Szalay, az író itt marad. Literatúrai praxisom nekem kevés örömeket ada, de adta Tekintetes Űr barátságát s így meleg részvéttel tekintek vissza.« — Lelke bízik, mert »az ki kevélyen látja magát Szemerétől szerettetve, talán kedves lesz majdan Kölcseynek is«. Nem is csalódott, mert Kölcsey örömmel várta, mert neki szüksége volt íróra, »ki a nyelvet tudományosan érti«.6 Csak rövid, de annál tanulságosabb egy-két hónapot töltött Kölcsey oldalánál; mert 1832 februárban már Pesten 1 U. o. 51. 1. — 2 U. o. 54. 56. 1. — 3 U. o. 55.1. — 4 U. o. 58. 1. — 5 U. o. 60. 1. — 6 U. o. 65. 1. Századok. 1914. VI. füzet. 33