Századok – 1914
Tárcza - Szentpétery Imre: A kir. titkos kanczellária történetéhez 440
444 TÁRCZA. Az utolsó Árpádok, IV. Béla és utódai külön nótárius specialis v. secretariusra bízták a gyűrűs pecsét kezelését, s ezt az állást a comes capellaera ruházták. I. Károly uralkodása elején szükségessé vált az udvari bíróságok székhelyén egy hiteleshelyi jellegű hatóság felállítása, mely czélra az udvari kápolna feje, a comes capellae mutatkozott legalkalmasabbnak. E végből az uralkodó külön pecsét kezelését bízta a comes capellaera, míg az egészen más czélra szolgáló gyűrűs pecsét kezelőjének, a nótárius secretariusnak állását amattól különválasztotta. Ugyanakkor a comitatus capellae kiadványainak, valamint az udvari bíróságok kiadványainak szerkesztésére a királyi rendes kanczellária mellett külön kanczellária szerveztetett, melynek élén az eddigi nótárius secretarius, vagyis a comes capellae állott cancellarius secretarius czímmel. Ezt az állását meg is tartotta a comitatus capellae megszűntéig, a XIV. sz. végéig. A titkos vagy kisebb kanczellária a kápolnaispánság megszűnte után is működött, de az élén álló titkos kanczellár magától érthetően nem viselte a comes capellae czímet, sőt olykor nem is egyházi egyén volt. Igaz, hogy positiv bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy a titkos kanczellár a kisebb kanczellária feje volt. De ha a rendes, »nagyobb« kanczellária mellett két külön udvari kanczellária fennállását feltenni nincs okunk, s ha a titkos kanczellária fennáll még akkor is, mikor ennek a kanczelláriának a kisebbik kanczellária mellett külön fennállását még talán valamikép indokoló comitatus capellae-i működés már megszűnt : akkor alig marad más hátra, mint annak elfogadása, hogy a titkos és a csak később előforduló kisebb kanczellária egyazon hivatal, melynek élén a titkos kanczellár áll. S ez annál valószínűbb, mert az 1435. évi decretum ismeretes rendelkezése sem tesz különbséget a titkos és a kisebb kanczellária közt, hanem csupán a királyi oklevelek (tehát a nagyobbik kanczellária kiadványai) és az udvari bírósági oklevelek (tehát a másik kanczellária kiadványai) között. A mi pedig a comes capellae hiteleshelyi jellegű működését illeti, az udvar székhelyén szükségessé vált hiteles helyi működésnek egy, állandóan az udvarnál tartózkodó egyházi méltóságra ruházása már azért is természetes volt, mert a vidéki hiteles helyek is egyházi testületek voltak. A titkos kanczellári állásnak azonban e hileleshelyi működéshez semmi köze. Attól a titkos kanczellár bátran lehetett a titkos, illetőleg kisebb kanczellária feje, s minden valószínűség szerint az is volt és állása fennmaradt a comes capellae hiteleshelyi működésének, sőt egyáltalán állásának megszűnése után is.
